Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-05-01 / 5. szám
KÖNYVISMERTETÉS 151 Breustedt professzor könyve ebben a szellemben fogalmazódott, rámutatva az idősek stomatológiai gondozásának speciális problematikájára. Breustedt professzor profetikus. E könyvén azonban nem érezhető rész-szakmai elhivatottsága, protetikai beállítottsága. A gerostomatológia problémáit és feladatait egyéges koncepcióba foglalja, nem szakadván el az időskorúak általános problémáitól. A monográfia tekintélyes részét (a tíz fejezet közül hetet) e témáról írja. Leszögezi, hogy a szenium nem betegség, hanem az élőlények fejlődésének biológiailag meghatározott utolsó fejlődési foka. E fejlődési fokra azonban jellemző, hogy a betegségek előfordulásának aránya más, mint fiatal korban. Dominálnak a krónikus, kopásos, degenerációs betegségek és nem utolsó sorban a malignomák. Külön fejezet foglalkozik a komplex stomatológiai terápiával, annak jelentőségével a szociális gerontológia kapcsán. Az utolsó fejezet végkövetkeztetésként tárgyalja azt a szervezési problémát, a személyi és tárgyi feltételeket, mellyel a stomatologiai gondozás megvalósítható. Különös szerepet tulajdonít a megelőzés és felvilágosítás kérdésének, melyek nélkül a gondozás nem képzelhető el. Az egyébként olvasmányos könyvet szemléletesebbé teszik az egyes fejezetekhez kapcsolódó, jól megszerkesztett táblázatok és grafikonok. A szájnyálkahártya elváltozásairól közölt fekete-fehér képek, sajnos, nem mutatják a lényeget. A könyv végén bőséges irodalmi hivatkozást talál az olvasó. Breustedt professzor könyve nemcsak a szakorvosnak ad fontos ismeretanyagot, hanem egyes fejezetei felhasználhatók a fogorvosképzésben, oktatásban is. Szabó Imre (Pécs) Adler P.—Záray E.—Bánóczy J Cariologia és endodontia (Konzerváló fogászat). Egyetemi tankönyv,,V. kiadás. Medicina, Budapest, 1978. 354 old., 139 ábra, 74 fénykép (mellékletben). Ara (egy. hallgatóknak) 48,— Ft., szakkönyvként félvászon kötésben 73,— Ft. A fogorvostanhallgatók részére készült tankönyv ezen 5. kiadása, eltérően az előzőktől, a Cariologia és endodontia címet viseli, ami nemzetközileg is körülírtabban jelöli meg tárgyát. Az I. kiadás 1951-ben jelent meg, tehát 25 év alatt öt kiadást ért meg. Úgy véljük, hogy ez a körülmény a könyv használhatóságát mindennél jobban bizonyítja. Az előző kiadáshoz képest további lépést jelent, hogy közli a szakterület újabb elfogadott ismereteit és bizonyos tájékoztatást ad a fejlődés tendenciáiról. A bevezetés hangsúlyozza az elmélet és gyakorlat egységének szükségét, de közli, hogy ,,e diszciplína oktatása egyetemi szinten is elsősorban műtéttechnikai kérdés”. Ennek megfelelően az I. rész a cariesszel kapcsolatos elméleti alapismeretekkel foglalkozik. A kezdeti fejezetek jó és részletes leírását nyújtják a szuvas folyamat lényegének, lokalizációjának, mikroszkópos képének. Igen világos és jól rendszerezett a caries felismeréséről szóló részlet. A caries patogenezisével foglalkozó fejezetből látszik, hogy a szerzők ma is Miller elméletét tartják — sok egyéb közül — a leginkább elfogadhatónak. A remineralizációt illetően, újabb kutatások eredményeit figyelembe véve, a zománc vitalitását óvatosan „bizonyítatlan posztulátumnak” tartják; annyit azonban bátran meg lehetett volna jegyezni, hogy minden esetre kifejezetten bradytroph szövet. Említik az ozmózis-nyomás vélt szerepét, bár nehéz elképzelni, hogy a zománc, a dentin, a pulpaszövet a kapillárisok endotheliumával együtt permeábilis hártyát képez. A könyv megemlékezik még a proteolitikus, az Eggers—Lura-féle és a kelációs elméletről, ez utóbbiról kissé túl tömören. Elveti a caries endogén keletkezését feltételező elgondolást. A caries elterjedtségének tárgyalásakor világosan meghatároztatott a caries-frekvencia és -intenzitás fogalma. Az intenzitást illetően, az előző kiadásoktól eltérően, újra a DMF jelölést használja, mivel sajnálatos módon az Adler által javasolt CER jelölést nem fogadták el általánosan. E rész egyébként jó statisztikai ábrákkal érzékelteti a caries elterjedtségét mind az egyes fogakra, mind a populáció egészére vonatkozóan. A cariest befolyásoló tényezők c. fejezetben a kutatások nyomán kialakult mai álláspont fejeződik ki a táplálkozás jelentősége tekintetében. Igen érdekes a táplálkozás hatásának elemzése a zománc poszteruptív maturációjával kapcsolatban. A fluor jelentőségének tömör, logikus taglalása érezteti, hogy az egyik szerző speciálisan is foglalkozott e kérdéskomplexussal. A következő fejezetrészlet a kor, valamint a nem és a caries összefüggését megvilágítva (talán kissé túl részletesen) vezeti le az abszolút és relatív caries-szaporulat fogalmait. A mai álláspontnak megfelelően ismertetnek a nyál, az öröklés, az alkat, a foglalkozás összefüggései a szuvasodással. A könyv reálisan ítéli meg a szociális helyzet, a civilizáció, urbanizáció a caries elterjedését, sajnos, inkább előmozdító hatásait, amivel szükségszerűen a megelőzésre tereli a figyelmet. A caries mikrobiológiájáról szóló fejezet kitűnően és világosan foglalja össze az idevonatkozó mai ismereteket.
