Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)

1979-04-01 / 4. szám

118 PISKÓTY G. Fogorvosi Szemle 72. 118—120. 1979. Hédervári Községi Közös Tanács Fogorvosi Szolgálata (városi-járási főo.: Lacó László dr.) Demonstrációs eszközök az egészségnevelő munkához* PISKÓTY GÁBOKdr. Érkezett: 1978. szeptember 30. Elfogadva: 1978. október 14. Az egészségnevelés fontos egyéni és társadalmi érdek. Az egészségről szóló 1972. évi II. törvény is minden egészségügyi dolgozó számára főfeladatként jelöli meg — a gyógyító-megelőző ellátás mellett — a rendszeres egészségügyi fel­­világosító munkát. Stomatológiai munkánk is csak ezzel együtt lehet teljes értékű. A fogászati egészségnevelésen belül részfeladatként merül fel újfajta bemutató, felvilágosító és tájékoztató demonstrációs eszközök előállítása. E lap hasábjain olvashattunk az egészségnevelés egyik lehetőségéről: a fogá­szati kezelések során a várakozási idő ésszerű kihasználásáról, s ennek érdeké­ben „intenzív váró” megvalósításáról. [Makra Cs.: Önálló gyermekfogászati rendelő és váró iránt támasztott követelmények. Fogorv. Szle. 68, 146 (1975)]. A leírt demonstrációs eszközök (pl. magnetofon, diaszinkronizátorral egybekö­tött automata diavetítő) hatékonyan segíthetik az egészségnevelő munkát, de e berendezések ára gátja az „intenzív váró” széles körű elterjedésének. Itt kap­hatnak szerepet a lehetőleg egyszerűen és olcsón elkészíthető demonstrációs eszközök. Munkahelyem várójában helyeztem el két ilyen készüléket, amelyek a gya­korlatban jól beváltak: a gyerekek és felnőttek érdeklődéssel kezelik az egész­ségügyi diafilmek vetítésére szolgáló „váró-tévét”, illetve játszanak — és köz­ben ismereteket szereznek — az „elektromos totójátékkal”. A „váró tévé” (diavízió) : Sokféle egészségügyi felvilágosító diafilm kapható. Vetítésükhöz elsötétíthető helyiség vagy drága nappali vetítőernyő szükséges, s e tárgyi feltételeken kívül kezelő személy is kell. A diavízió külső megjelenésé­ben azonos a tévékészülékkel. Két kapcsolója van, a vetítés bekapcsolására és a film továbbítására. „Képernyője” matt üveglap, így elsötétítés nem szükséges, kezelő személy sem kell, ill. a nézők maguk kezelik. A készülék a drága auto­mata diavetítők komfortjával is rendelkezik: a képváltás gombnyomásra tör­ténik. A készülékbe a legegyszerűbb gyermek diavetítőt alkalmaztam (Jacek­­típus). A vetítő a gép hátoldala felé vetít, onnan tükörlap veri vissza a képet a ,,képernyő”-re (1. ábra). Így a készülék mérete nem haladja túl a tv-káva méreteit, amelyben elhelyezzük. A képtovábbítás mechanizmusa: a vetítő filmtovábbító gombját 220 voltos elektromos motor (bármely kisteljesítményű motor megfelel) áttétel közbeik­tatásával hajtja meg. Az áttétel a sebességet csökkenti; nagyon alkalmas erre pl. a lendkerekes játék mechanizmusa. A motor, az áttétel és a filmtovábbító gomb dörzshajtásos kapcsolatban vannak (2. ábra). A filmet végtelenítve is elhelyezhetjük a készülékben, ekkor folyamatos vetítésre alkalmas. Több film­tekercs egymás utáni ragasztásával is üzemeltethető a készülék. E készülék anyagköltsége csak töredéke az automata diavetítő gép és a nappali vetítő­ernyő árának. A diafilmek feliratosán készülnek, így vetítéskor a magnetofon sem nélkülözhetetlen. * A Centenáris Kongresszuson tartott referátum nyomán

Next

/
Oldalképek
Tartalom