Fogorvosi szemle, 1979 (72. évfolyam, 1-12. szám)
1979-04-01 / 4. szám
FLUORIDDAL DÜSÍTOTT SÓ 113 és hatásos alternatív módszere, akkor az előbbi véleményt fenntartás nélkül el lehetne fogadni. A sófluorozás azonban beváltotta a hozzáfűzött reményeket, ezért érdemes a két módszer gazdaságosságáról néhány szót szólni. Néhány évvel ezelőtt igazoltam, hogy Magyarországon — a lakosság 60%-árn vonatkoztatva — az ivóvíz fluordúsításának vegyszer költsége kb. 215 millió Ft lenne, míg a NaCl-é — az egész populációt bevonva — csak kb. 5 millió Ft [6]. A háztartási só fluorozása akkora területű országban, mint Magyarország, egy helyen elvégezhető. Ennek az üzemnek a beruházási költsége kb. 35 millió Ft és 750 000 Sfr lenne. Az ivóvíz fluordúsítása esetén, minden vízműhöz — a vízmű kapacitásától függő, különböző teljesítményű — keverőgép szükséges. Magyarországon 1975- ben összesen 3246, nagyon eltérő lakosságszámú település volt, és ezek közül 818 helyen volt vezetékes víz, de a vízművek száma ennél több volt [6]. Az ivóvíz fluordúsítás gép, műszer és épület beruházásának költsége csak becsülhető, mert az árak állandóan változnak és a legújabbak nem állnak rendelkezésre. A beruházás nagyságrendjét azonban egy példán be lehet mutatni. Baselben az ivóvíz fluordúsítását 1962-ben vezették be (3 vízmű, 250 000 lakos), a költség 305 ezer Sfr volt [1]. Budapest kb. nyolcszor nagyobb Baselnél, tehát 1962-es árszinten a beruházás 2 440 000 Sfr lenne, ami — a frankot 8,— Ft-tál számolva — 19 520 000,— Ft-ot tenne ki. Valójában ennél több lenne, mert Budapesten több mint 3 vízmű működik. Budapesten lakik az ország lakosságának egyötöde, tehát nagyon vázlatosan számolva a beruházás országosan kb. 97 600 000,— Ft lenne. Ez is alábecsült összeg, mert az ivóvíz fluordúsítás annál drágább, minél több vízmű van és kapacitásuk is kisebb. Hozzá kell tenni azt is, hogy ennek az összegnek zöme deviza kiadást jelent. Hazánkban a helyzetet az is nehezíti, hogy jóformán egyetlen nagyobb városban sem lehet a vezetékes vízellátást befejezettnek, kielégítőnek nevezni, a vízigény állandóan nő. Emiatt újabb és újabb vízműveket létesítenek, sőt az is valószínű, hogy néhány évtized múlva egész vízellátási rendszerünket át kell szervezni. Nemcsak a gazdaságosság szól tehát a háztartási só fluorozása mellett, hanem a sófogyasztás viszonylagos stabilitása is. Összefoglalás Kilogrammonként 250 mg F-t tartalmazó háztartási só caries-csökkentő hatásáról számol be tíz év kísérleti idő után. A kísérleti csoportban jelentősen nőtt a jófogú gyermekek aránya, a caries-intenzitás a 4—6 éveseken 48%-kal, a 7—11 éveseken 60%-kal, a 12—14 éveseken 45%-kal csökkent, a kontroli-csoportban lényeges változást nem észlelt. A fluoros csoport 12—14 éves gyermekein az alsó metszőkön és szemfogon, valamint a felső szemfogon caries nem fordult elő; a felső metszőkön 100 gyermekre 22,4, a kontrollcsoportban 145,6 megbetegedett fog esett. Foglalkozik az optimális só-F-koncentráció, valamint a gazdaságosság kérdésével. IRODALOM: 1. Künzel, W.: Caries Res. 8, Supplement 1, 28 (1974). — 2. Marthaler, T. M., Mejia, R., Tóth К. és Vines, J. J.: Gardes Res. 12, Supplement 1, 15 (1978). — 3. Somfai J. és Nógrády Gy.: Orvosi Hetit 91, 871 (1950). — 4. Tóth К.: Fogorv. Szle. 62, 1 (1969). — 5. Tóth K. és Sugár E.: Népeü. 53, 291 (1972). — 6. Tóth K.: Eü. Gazdasági Szle. 14, 254 (1976). — 7. Tóth K.: Fogorv. Szle. 70, 225 (1977). — 8. Tóth K.: Fogorv. Szle. 70, 379 (1977). — 9. Tóth K., Kerek Gy., Boda K. és Sugár E.: Schweiz. Mschr. Zahnheilk. 87, 997 (1977). — 10. Wespi, H. J.: Schweiz. Med. Wschr. 80, 561 (1950).