Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
SZÉNSAV ANHYDRÁZ-RESZINTÉZIS 81 A következő kísérletben az izoproterenol adását követő 2. órában a kísérleti állatokat két csoportba osztottuk; az első csoport propranololt kapott, a második csoport fiziológiás sóoldatot. Amint az a 2. ábrán látható, a CA. aktivitása a vizsgálat 5. órájában jóval magasabb a propranolos csoportokban (gl. parotis—propranolol nélkül: 477 ± 109 pg/g, propranolol: 728 ± 30 pg/g; gl. submandibularis—propranolol nélkül: 1173 ±185 pg/g, propranolol: 1423 ± 226 pg/g). Az előzőhöz hasonló kísérleti felállításban, de az izoproterenol adása utáni 8. órában mérve az enzimaktivitást azt találtuk, hogy az a propranolollal kezelt állatok mindkét nyálmirigyében megközelíti a kontroll értékét (gl. parotis-propranolol nélkül: 697 ± 354 pg/g, propranolol: 920 + 503 pg/g; gl. submandibularis-propranolol nélkül: 1143± 149 pg/g, propranolol: 1538 ± 460 pg/g). Megbeszélés Az acetazolamid 5—20 mg/kg dózisban a legtöbb szerv szénsavanhydrázát teljesen gátolja [10]; e gátlás nem kompetitiv jellegű [8]. Az irodalomban a nyálmirigyekre vonatkozóan mindmáig nem találtunk CA. gátlási adatokat, ezért kezdtük vizsgálni ezt a kérdést; ennek soránt feltűnt az acetazolamid gátló hatásának gyors csökkenése különösen a gl. submandibularisban. Miután az acetazolamid igen erősén kötődik az enzim Zn atomjához (K]~ 1(T*M) [11], a gátlás gyors csökkenését csak új CA. molekulák szintézise magyarázhatja. Ezen feltételezésünkből kiindulva vizsgáltuk meg a továbbiakban, hogy a szekretoros fehérjék kiürítését okozó béta-adrenerg izgató izoproterenol adása után a CA. reszintézise mennyi időt vesz igénybe. Eredményeink szerint jó egyezés figyelhető meg az acetazolamiddal létrehozott enzimgátlás megszűnésének időpontja (~ 3 óra) és az izoproterenollal létrehozott CA. depléciót követő reszintézis időtartama között a gl. submandibularisban. Eredményünket összevetve az irodalomból ismert, egyéb szekretoros fehérjékre vonatkozó adatokkal megállapíthatjuk, hogy a CA. reszintézisének időtartama viszonylag rövid. Pl. a parotis-amiláz izoproterenol hatására bekövetkező reszintézise kb. 18 órát vesz igénybe [13, 16, 19]. Kétségtelen tény azonban, hogy míg az amiláz kiürítése izoproterenol hatására mintegy 90%-os, addig a mirigy CA. készletének csak mintegy 50—60%-a szekretálódik a nyálba. Az izoproterenol nyálmirigyekre kifejlett hatásai blokkolhatok béta-receptor antagonistákkal [4], ilyenformán propranolallal felfüggeszthető az izoproterenol hatására a gl. submandibularis által a nyálba kiválasztott CA. szekréciója is [5]. A CA. reszintézis időtartamának meghatározásakor lényegesnek tartottuk felfüggeszteni az izoproterenol további enzim-szekréciót okozó hatását, ezért adtuk a propranololt az ingerlést követő 2. órában. Az izoproterenol a nyálmirigyek cAMP tartalmának gyors növekedését okozza [3]; ez a gl. submandibularisban már két perccel a stimuláció után megfigyelhető. Ezek alapján feltételezhető, hogy a nyálmirigyekben az adenilcikláz-rendszer, a biokémiai béta-receptor [1] és a cAMP mind a szekréciós folyamatban, mind pedig a velejáró fehérje-reszintézisban szerepet játszik [2]. Kísérletünkben a gl. submandibularis és a gl. parotis CA. reszintézisének sebességét összehasonlítva a 2-5. óra közötti 3 órás intervallumban, megállapíthattuk, hogy az 1 g mirigyszövetre eső enzimaktivitás növekedés háromszor nagyobb a gl. submandibularisban (494 pg.) a gl. parotishoz (162 pg) viszonyítva propranolol kezelés nélkül, és mintegy kétszer nagyobb a propranololt kapott csoportban (744 pg, ill. 413 pg). Ezek az adatok arra mutatnak, hogy a gl. submandibularisban jelentősen gyorsabb a CA. szintézise mint a gl. parotisban és így lehetséges, hogy patkányon a nyál bikarbonát-koncentrációjának és ezen keresztül pH-jának szabályozásában a gl. submandibularis játszik meghatározó szerepet.
