Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
FOGÁGYBETEGSÉG DIAGNOSZTIKÁJA 77 Fogorvosi Szemle 71. 77-77. 1978. A fogágybetegségek diagnosztikájának irányelvei a gyakorlat és a kutatás számára Az NDK Parodontologiai Társasága VI. (nemzetközi részvételű) Symposiumának (1977. szeptember 22-24 Neubrandenburg) állásfoglalása. összeállították: Prof. Dr. R. Zuhrt, Berlin, NDK; Prof. Dr. Zb. Janczuk, Szczecin, Lengyelország; és Doc. Dr. K. Sallay, Budapest, Magyaroszág. Tudományos Vezető: Doc. Dr. H. Nossek, Drezda, NDK. A klinikai diagnosztika, a kutatás és az epidemiológia számára a fogágybetegségek olyan tüneteit célszerű figyelemmel kísérni, amelyek: 1. valóban fó'szimptomák és lehetővé teszik a kórkép besorolását jól meghatározott főcsoportba (pl. gyulladás, hiperplázia), 2. segítenek a differenciáldiagnózisban, a kórokok felderítésében és a terápiában, 3. a retrospektiv analízis számára hasznosak, 4. objektívek és reprodukálhatók. A különböző paraméterek tárgyalásakor a következőkben egyeztek meg: 1. ínyvérzés. A beteg által is észlelhető korai tünet, mely jelentős lehet a beteg önkontrollja és száj higiéniára nevelése szempontjából, ezért az anamnézisben ki kell térni rá. A diagnózis és differenciáldiagnózis szempontjából az ínyvérzésnek nincs jelentősége. 2. Inymorfologia. Szín, kontúr, konzisztencia és textura azok a közvetlenül meghatározható kritériumok, amelyek az ép és kóros íny megkülönböztetésére alkalmasak. Objektív mérésükre kell kidolgozni módszereket. 3. Tasakképződés. Úgy tűnik, hogy a tasakmélység relatíve jól mérhető parameter. A klinikai mérési módszereknek azonban számtalan hibája van. A csontpusztulás mértékének meghatározásához Rtg-diagnosztika nélkülözhetetlen. 4. Fogmozgathatóság. Fontos indikátora a fogágy funkcióképességének. Ki kell dolgozni használható klinikai skálát. 5. Cytodiagnosztika. Az exfoliatív cytologia biopszia nélkül teszi lehetővé a gingiva struktúrájának vizsgálatát. A klinikai diagnózis számára ez a módszer kevésbé jelentős. Az anyagvétel, feldolgozás és kivitelezés egységesítésére kell törekedni. 6. Immunológiai tesztek. A fogágybetegség aetiopathogenesisének megismeréséhez vittek közelebb, ezért a kutatásban gyakrabban kell alkalmazni őket. A gyakorló fogorvos számára jelenleg még nem ajánlhatók. 7. Mikrobiológiai módszerek. A szájmikroflóra sokrétűsége miatt klinikai diagnózis alátámasztására még nem használhatók. A gyakorló fogorvosnak sem ajánlhatjuk őket. A tudományos kutatásban azonban feltétlenül szükség van rájuk. Az alapdokumentáció és kódolás tárgyában a következő irányelvek születtek: 1. Egységes kórlap. Ezt ki kell dolgozni és kipróbálni automatizált és analitikus epidemiológiai vizsgálatok keretében. Epidemiológiai vizsgálatok számára az alapdokumentáción kívül még egyéb adatok felvétele is szükséges lehet. Az egységes kórlap jelenleg csak a progresszív parodontopathiás betegeken alkalmazandó. 2. Indexek. Az analítikus-epidemiologiai kutatások módszerei, amelyeket azonban a mindennapi gyakorlatban is lehet alkalmazni. A száj higiénia, ill. plakk-képződés fokának meghatározására egyszerű skálák ajánlatosak, melyek eredményesen használhatók a betegek motiválásához. A gingivalis és parodontalis indexek a klinikai diagnosztikában nem nyújtanak segítséget. 3. Epidemiológia. A módszerek nemzeti és nemzetközi egységesítése nélkül nem léphetünk előbbre. Szükséges lenne egységes metodológiái kiképzés, ill. továbbképzés. Ezt az összefoglalót a Symposium plénuma megvitatta és elfogadta. Egyidejűleg közli a NDK, Lengyelország és Magyarország szakfolyóirata.
