Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
56 A RÁGÓSÍK HELYZETE Fogorvosi Szemle 71. 56-59. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár) A rágósík és az alsó kis- és nagyőrlők viszonya KAÁN MIKLÓS dr. és FEJÉRDY PÁL dr. Érkezett: 1977. július 20. Elfogadva: 1977. augusztus 3. A szerzők nagy többségének az a véleménye, hogy teljes lemezes fogpótlásokon a kis- és nagyőrlők vertikális helyzetének meghatározásakor a természetes fogak helyzetét kell reprodukálni. A rágósík protetikai jelentőségét abban látják, hogy szemlélteti a természetes fogak pozícióját, és ezáltal lehetővé teszi ennek az elgondolásnak a megvalósítását. Valószínűnek látszik azonban, hogy a rágósík — mivel „a sík csak két dimenzióban kiterjedő teljesen egyenes, nem görbült felület vagy felületrész” (Ért. Sz.) - csak akkor lehetne kifejezője a természetes kis- és nagyőrlők helyzetének: a) ha az emberi fogazatnak nem lenne egyik jellemzője a sagittalis fogsorgörbe, b) ha a teljes lemezes fogpótlásokon nem alakítanánk ki „protetikai Spee-görbét”. Ha a természetes fogazatnak van Spee-görbéje, akkor bármely sík segítségével csak abban az esetben állíthatnánk az egyes műőrlőket a homolog természetes fogak vertikális helyzetének megfelelő pozícióba, ha ismernénk azt, hogy általában milyen távolság van a rágósík és a> természetes kis- és nagyőrlők rágófelülete között. Kérdés, hogy a természetes fogazatnak jellemzője-e a sagittalis fogsorgörbe, illetőleg, hogy milyen távolság van a rágósík és a rágófelszín között. Irodalmi áttekintés Egyes szerzők szerint — pl.: Cooperman [3], Jones [6], — a természetes fogazatnak nincs Spee-görbéje, occlusiós felszíne egyenes, ezért „protézisen sem szükséges a sagittalis fogsorgörbe kialakítása. . . .fontos, hogy a fogak nyílirányú síkhoz igazodjanak, mely lehet párhuzamos a Camper-síkkal, de a párhuzamosság betartása nem kötelező” [Kurth, 10]. Mások szerint - s a fogpótlástanban ez általánosan elfogadott vélemény - a természetes fogazatnak jellemzője a sagittalis fogsorgörbe, ezért ennek reprodukálása szükséges a teljes lemezes fogpótlásokon. Mivel egyik álláspont képviselői sem támasztják alá érveiket, megállapításaikat vizsgálatok eredményeivel, ezért kérdés, hogy melyik szerzőcsoport véleményét fogadhatjuk el. E gondolat felvetése azért is időszerűnek látszik, mert a sagittalis fogsorgörbével kapcsolatos ismereteink alapját Hunter [5], Spee [14], Christensen [2], Monson [11] megfigyelései - s nem egzakt módszerrel nagy anyagon végzett mérései - szolgáltatják, amelyeket már 1919-ben Nagao [13], később Müller [12], Fabian [4], Katz [8] és Kemény [8] is összehasonlító anatómiai vizsgálatok és klinikai tapasztalatok alapján megcáfolt, illetőleg kétségbe vont. 1. ábra. A rágó felszín mérőpontjai (R = rágósík, S = symphysis-pont) Arita és munkatársai [1] japán populáción (11 férfin és 19 nőn) normális occlusiójú személyeken az Arita által ajánlott optikai mérőeszközzel vizsgálták a kis- és nagyőrlők vestibularis csücskeinek a rágósíktól mért távolságát. A vizsgált személyek között találtak olyanokat is, akiknél az alsó kis- és nagyőrlők vestibularis csücskei a rágósík felett helyezkedtek el (konvex Spee-görbe). Méréseik szerint a természetes fogazatnak van sagittalis irányú görbülete. A rendelkezésünkre álló irodalmi adatok szerint ilyen vizsgálatokat - az ázsisai embertípustól antropologiai vonatkozásban eltérő - európai populáción még nem végeztek.
