Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
50 AZ INDOMETACIN HATÄSA III. táblázat Az indometacin hatása a zymogen-granulumokon kívül talált amiláz-aktivitás %-os arányára gl. parotisban Kísérlet összehasonlított párok Kezelés A szolubilis frakcióban mért aktivitás (%) A változás iránya A Kontroll 33,31 Indometacin 51,12 В Kontroll 29,59 i Indometacin 34,42 C Kontroll 36,47 Indometacin 39,52 D Kontroll 32,16 1 Indometacin 45,00 Megbeszélés A kísérletekből a gyakorlat számára az az eredmény hasznosítható, hogy rövid, néhány napos indometacin-kezelés során is számolni kell a nyálmirigyekre kifejtett mellékhatással. A folyamat restitúciójára vonatkozó adatokkal még nem rendelkezünk. Annak az elméleti jellegű kérdésnek a megválaszolására adataink nem elégségesek, hogy az indometacin a prosztaglandin-szintézisre gyakorolt gátló hatása révén hozta létre az általunk észlelt eredményeket, vagy van-e ettől független, saját hatása a nyálmirigyekre. Ezt a lehetőséget nem lehet kizárni, mert ismert, hogy bizonyos szövetekben, így a máj-mitochondriumokban is szétkapcsolja az oxidativ foszforilációt [2], s ez a szöveti anyagcsere általános zavarához vezethet. A szérum amiláz-aktivitásáriak növekedését eddigi ismereteink alapján nem tudjuk megmagyarázni. Tisztázásra szorul az a kérdés, hogy az aktivitás növekedésében szerepe van-e a pankreas eredetű amiláz megszaporodásának. Az amiláz arányának a szolubilis frakcióban történő megszaporodása még eddig nem közölt adataink szerint létrejön azokban az esetekben, amikor a zymogen-granulumok elöregednek vagy destruálódnak, így ennek a jelenségnek fontos jelző szerepet tulajdonítunk. A mirigysúlyok csökkenése, a gl. parotisban a nyugalmi amilázszint csökkenése és a szolubilis frakcióban az amiláz arányának a növekedése együttesen a mirigyek funkciós károsodásának irányába mutatnak. Összefoglalás A prosztaglandin-szintézist gátló indometacin három napon át, naponta két alkalommal i.p. 0,4mg/100g dózisa patkányon mind a gl. parotis, mind a gl. submandibularis súlyának jelentó's csökkenését hozta létre. A gl. parotis teljes amiláz-aktivitása közel felére csökkent, a szérum amiláz-aktivitása kisebb mértékben emelkedett. A kezelés hatására megváltozott az amiláz sejten belüli megoszlása a szolubilis frakció javára. Az eredmények funkciós károsodás irányába mutatnak. IRODALOM: 1. Ferreira, S. H., J. R. Vane: Ann. Rev. Pharmac. 14, 57 (1974). - 2. Goodman, L. S., A. Gilman: The pharmacological basis of therapeutics, Macmillan, New York, 1975, p. 342 - 3. Guggenheimer, J., Y. H. Ismail: J. Am. Dent. Assoc. 90, 632 (1975). - 4. Petersen, J. K.: Int. J. Oral Surg. 4, 267 (1975). — 5. Schramm, M., D. Dánon: Biochim. Biophys. Acta 50, 102 (1961). - 6. Zelles, T.: Kandidátusi értekezés, Budapest, 1971, 186. old.
