Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
FÁBIÁN T.-SZÖLLÖSI K.-LAJTA B. 45 Fogorvosi Szemle 71. 45—47. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár) Az állcsontok fejlődése a második nagyőrlők áttörése után FÁBIÁN TIBOR, SZÖLLŐSI KATALIN és LAJTA BEÁTA Érkezett: 1977. június 16. Elfogadva: 1977. augusztus 9. Az utóbbi években megnőtt azoknak a fiatal — 14—16 éves — pácienseknek a száma, akiknek már több foguk hiányzik. A hiány típusa alapján néhány esetben körhíd készítése lenne indokolt, de az irodalmi adatok alapján ebben az életkorban az állcsontok várható fejlődése (növekedése) miatt csak kivehető, ill. ideiglenes pótlás javallt. A fiatal páciensek részére készítendő fogpótlások tervezése szempontjából jelentős annak a megállapítása, hogy az állcsontok növekedése hány éves korban fejeződik be. A magyar és a hozzáférhető külföldi fogászati tankönyvek [3, 4, 5, 6] fix-pótlások készítését 18—20 éves kor alatt kontraindikáltnak tartják, mert a teljes csontérettség lányokon 18, fiúkon 20 éves korban következik be [5]. Addig az állcsontok fejlődőben vannak, a fogak még nem érték el végső helyzetüket, a gyökér fejlődése még nem fejeződött be [1]. Az ellenjavallatokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a maradófogak gyökércsatornája az áttörés után a fogtípustól függően 3—4 év alatt rohamosan beszűkül, a foramen apicale kialakul [2]. Ezután a változások bár folyamatosan, de lassúbb ütemben folytatódnak. A hídkészítés javallata, Ш. ellenjavallata szempontjából további lényeges tényező, hogy a fogív alakja, mérete változik-e. E kérdés tanulmányozása céljából 13—14 éves és 20—25 éves fiatalok felső fogívének meghatározott méreteit hasonlítottuk össze. Vizsgálati anyag és módszer A két korcsoportban 20—20 ép fogazaté személyt vizsgáltunk meg, 10 férfit és 10 nőt. Az első korcsoportba sorolt fiúk és lányok második molárisainak áttörése már befejeződött. A második korcsoportba sorolt 20-25 éveseken befejezettnek tekinthetjük az állcsontok fejlődését is; függetlenül attól, hogy a harmadik molárisok áttörtek-e vagy sem. Minden vizsgált személyről alsó-felső lenyomat alapján keménygipsz-mintát készítettünk és a méréseket ezen végeztük. Figyelembe vettük a horizontális dimenzióban a többirányú fejlődés lehetőségét, ezért a következő mérőpontokat jelöltük ki a felső fogíven: 1. A felső középső metszők mesialis szöglete és a második molárisok centrális barázdájának legmélyebb pontja. E pontokat összekötő egyenesek Dj, Df,, T (Lábra). 2. A szemfogak, a kisőrlők palatinalis és a nagy őrlők mesiopalatinalis csücskei.’ A kétoldali azonos fogak közötti távolság t3, f4, ts, t6, f7, (2. ábra). A sagittalis irányú távolságok méréséhez a felső középső metszők találkozási pontjától, valamint a bal felső szemfog csücskétől merőlegest húztunk a második nagyőrlők legdistalisabb pontjait összekötő egyenesre (S,, S2) (3. ábra).
