Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-02-01 / 2. szám
40 VIROLÓGIÁI MEGFIGYELÉSEK Fogorvosi Szemle 71. 40-44. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Szájsebészeti és Fogászati Klinika (igazgató: Vámos Imre dr. egyetemi tanár); Mikrobiológiai Intézet (igazgató: Nász István dr. egyetemi tanár) Újabb virológiái megfigyelések recidiváló aphthásokon SALLAY KORNÉLIA dr., HORVÁTH JÓZSEF dr., DÁN PÁL dr., KULCSÁR GIZELLA dr., NÁSZ ISTVÁN dr. és GECK PÉTER dr. Érkezett: 1977. jún. 13. Elfogadva: 1977. júl. 27. A recidiváló aphthás szájgyulladás kóreredete mindmáig ismeretlen. Régebben herpes simplex vírus (HSV) eredetűnek gondolták, ezt azonban elvetették [15]. Eddigi vizsgálatainkban — kis százalékban talált HSV-antigén mellett — főleg adenovírusantigének jelenlétét mutattuk ki a betegek több mint felén immunfluoreszcensz (IF) módszerrel, és két beteg aphtháiból 1. típusú adenovírust izoláltunk [14]. Nekünk sem sikerült azonban HSV-t izolálni recidiváló aphthás fekélyből. Ez a negatív eredmény azért különös, mert a HSV-t az átlag lakosság egy része latens módon hordozhatja. Általános felmérések szerint HSV-t a szájból két évesnél fiatalabb kisgyermekek 20%-ából, felnőttek 5%-ábóL izoláltak [10]. Ezért jelen vizsgálatainkban a recidiváló aphthások kevert nyálából kíséreltünk meg vírust izolálni, valamint vírusantigéneket kimutatni IF vizsgálattal. Az izolálás és IF módszer eredményeinek megerősítésére elektronmikroszkópos (EM) módszerrel is igazolni kivántuk vírusparticulák jelenlétét a betegek nyálüledékében. Anyag és módszer Tizenhét recidiváló aphthás szájgyulladásban szenvedő' beteget és tíz olyan egészséges személyt vizsgáltunk, akik aphthás és oralis vagy genitalis herpeses recidivában sosem szenvedtek. A diagnózist az anamnézis és klinikai kritériumok alapján állítottuk fel. A vizsgálatokban alkalmazott módszereink a következők voltak: A beteg kb. 1 ml. nyálat ürített steril kémcsőbe. Ebből 0,2 ml-t azonnal elektronmikroszkópos fixálóba tettünk, 0,2 ml-t fedőlemezre szélesztettünk immunfluoreszcensz vizsgálat céljára, a többit vírusizolálás céljából szövetkultúrára vittük. A vírusizoláláshoz HEp-2 szövettenyészetet használtunk. A tenyésztett agens identifikálását agargél precipitációval, komplementkötési reakcióval és vírusneutralizációval végeztük. Immunfluoreszcensz vizsgálatok céljára a fedőlemez készítményt szobahőn beszárítottuk, majd metüalkohollal fixáltuk és direkt IF módszerrel vizsgáltuk, nyúlban termelt és fluoreszcein-izotiocianáttal, ill. rodaminnal konjugált adenovirus-, ül. HSV-elleni hiperimmun-savókkal. Elektronmikroszkópos vizsgálatok céljára a nyálüledék sejtjeit 7,1 pH-jú kakodilát pufferral készített 2,5%-os glutaraldehiddel fixáltuk, majd 7%-os szacharózos pufferral mostuk. A továbbiakban 1%-os ozmiumtetroxiddal utánfixáltuk. Alkoholos dehidrálást követően Durcupan ACM-be ágyaztuk az anyagot és üvegkéssel, LKB Ultrotom III készülékkel félvékony metszetet, majd a megfelelő terület kiválasztása után, ultravékony metszeteket készítettünk. Uranüacetát és ólomcitrát kontrasztfestést végezve JEM 100 В vagy Tesla BS 613 elektronmikroszkóppal értékeltünk. Eredmények Az eredményeket az I. táblázaton összesítettük. Vírusizolálás. A 17 aphthás beteg közül 9-nek (52%) a nyálából HSV-t nyertünk. Két aphthás beteg anyaga az alkalmazott HEp-2 szöveten cytopathogen hatású volt, de a passzálás során nem fixálódott. A tíz egészséges kontroll vírusnegatív volt. IF vizsgálat. A 15 recidiváló aphthás betegből 8-on tudtunk HSV, ill. adenovirus jelenlétére utaló specifikus IF-t kimutatni; közülük két betegben mindkét víruselleni konjugált immunsavóval, további 3-ban csak adeno-, másik háromban csak HSV elleni savóval kaptunk pozitív fluoreszcenciát. EM vizsgálat. A 17 beteg vizsgálati anyagából 14-ben találtunk vírusparticulát, melyek
