Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
MANDI BU LA-OSTEOSYNTHESIS 219 i/»1 ill 1 ib 1 ib 1. ábra. Különböző méretű lemezek és csavarok 2. ábra. Átltájéki törés, a) rögzítés előtt, b) repozíció és kompressziós lemezesrögzítés után figyelésünkben tapasztalataink igen kedvezőek. A sérültek döntő többségének sikerült helyreállítani a normális occlusióját és a csont anatómiai kontúrját. Csak akkor rögzítettünk intermaxilláris gumigyűrűkkel is, ha a lemezzel osteosynthetizálton kívül a mandibula még más helyen is törött. E lemezek főként álltáji médián, ill. paramedián törések gyógyítására alkalmasak (2., 3. ábra). A rögzítés igen szilárd, és kiterjed a processus alveolárisra is. Megfigyelésünk szerint szilárd rögzítést úgy érhetünk el, ha első lépésként mind a négy csavart behelyezzük, de nem húzzuk meg szorosan, ezt követően előbb a két középső csavart húzzuk meg maximálisan, majd a két szélsőt. Jóllehet a lemezek káros szöveti hatástól mentesnek ítélt iners anyagból készülnek s így korlátlan ideig hagyhatók a szövetek között, különböző megfontolások alapján mi esetenként mégis eltávolításuk mellett döntöttünk. Eddig 8 lemezt távolítottunk el, a műtét után átlagosan 3 hónappal. 5 esetben volt panasza a betegnek. Általában gyulladásos tünetekkel jelentkeztek, leginkább azok, akiken valamilyen okból hosszabb idővel a trauma után végeztük a műtétet, ill. akiknek sebe eleve szennyezett volt. 12 beteg annak ellenére sem jelentkezett a lemez eltávolítására, hogy erre többször figyelmeztettük őket. Elmondásuk szerint nekik a lemez panaszt nem okoz, ezért tartózkodnak az újabb műtéttől. A lemezek eltávolítása során az egykori törvonal a csonton nem volt felismerhető; tehát legalább makroszkóposán kifogástalan volt a csontgyógyulás. Míg a kézirat közlésre várt, jelent meg Ackermann A. és Mozsáry P. beszámolója a kompressziós lemezzel szerzett tapasztalataikról (Magyar Traumatológia 20 : 254—258, 1977.), melyek érdemben egyeznek az általunk leírtakkal.
