Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-07-01 / 7. szám
204 KAÁN M. Zjhnärzte-Kalender. Hansen, München, ] 960. 3. о. — 5. Kaán M. : Fogorv. Szle, 62, 147 (1969). — 6. Kemény I. : A foghiányok klinikuma és a lemezes fogpótlás. Medicina, Budapest, 1969. 304. o. — 7. Kemény I. : Fogpótlástan. Medicina, Budapest, 1971. 367. o. — 8. Kovács D. G., Kaán M. : Fogorv. Szle, 59, 42 (1966). — 9. Schwindling, ff. : Dtsch. zahnärztl. Z. 18, 183 (1963). — 10. Zukunft, H. : Zahnteehnik, 5, 53 (1964). M. К а а н: Определение протетически используемой высоты хребта беззубых десен Автор измерял высоту верхнего и нижнего беззубных хребтов на 50 парах нижневерхних полных пластинчатых зубных протезах в области правого и левого первых больших коренных зубов. Результаты показали, что высота верхнего хребта 11,22 + ± 1,21 мм, в то время как высота нижнего хребта только 3,31 ±0,95 мм. Kaán, М.: The prosthodonlically useful height of the edentulous ridges By a properly designed instrument, heights of the edentulous ridges were measured in 50 pairs of upper and lower full dentures, on both sides, in the first molar area. Since no sex, age and side differences were detected, mean values may be regarded as characteristic parameters of the edentulous jaws. The prosthodontically useful height amounts to a mean of 11.22+ 1.21 mm in the maxillary arch, and of 3.31 ±0.95 mm in the mandibular arch, the quotient of these two measurements being 3.38. Kaán, M.: Die Messung der prothetisch verwertbaren Kammhöhe Die Kammhöhe wurde an 50 oberen/unteren totalen Prothesen, auf der rechten und auf der linken Seite im Bereiche des ersten Molaren mit einem eigens zu diesem Zweck konstruierten Gerät gemessen. Ohne Rücksicht auf Geschlecht und Alter der Probanden ergab sich für den Oberkieferkamm als mittlere Höhe ein Wert von 11,22+1,21 mm, für den Unterkieferkamm ein solcher von 3,31 ±0,95 mm. LAPSZEMLE Rölla, G Plaque-Bihlung und Plaque-Verhinderung. (A plakk keletkezéséről és képződésének megakadályozásáról.) Dtsch. zahnärztl. Z. 31, 840 — 842, 1976. A foglepedék lényeges szerepet játszik mind a fogágy betegségek, mind a fogszuvasodás létrejöttében. A plakk eltávolítása időrabló folyamat, és a klinikusok tudják, hogy csak kevés beteg van abban a helyzetben, hogy konvencionális mechanikus metódusokkal kielégítő szájhigiénét érjen el. Az elektromos fogkefének is csak korlátolt értéke van a széles néprétegeknél. A plakk keletkezését meggátolhatjuk és eltávolítását megkönnyíthetjük újabb kémiai szerekkel. Képződésének mechanizmusával sok kutató foglalkozik. Két fázisa van: 1. A nyál fehérjéi abszorbeálódnak a zománcfelülethez és hártyát képeznek rajta; 2. e hártyára baktériumok települnek. A zománc hidroxilapatitja amfotér. A pozitívan és a negatívan töltött makromolekuláknak affinitásuk van az ásványi felülethez. Valószínűleg kis ionoknak is szerepük van abban, hogy mi módon kötődnek a makromolekulák. Bizonyos jelek szerint az emberi szájüregben a negatív töltésű glikoproteinek (mucinok) képezik a zománchártyát. A szacharóz elősegíti a plakk-képződést; így a poliszacharidokban gazdag lepedék képződik, amely erősen kariogén. A streptococcus mutans által képzett ragacsos poliszacharidok erősen tapasztják a baktériumokat a fogfelülethez. A streptococcus mutans oldható poliszacharidokat is termel, melyeknek fontos szerepük van a streptococcusok abszorpciójában. Néhány kutató szerint a nyál agglutinációs faktorai is fontosak a plakk tapadásában. Ezen faktorok a kis nyálmirigyek szulfátos végződésű mucinjaiból keletkeznek. Hőállóak, kalciumot kötnek, nagy a molekulasúlyuk. Eddig a biszguianidinek mutatkoztak hatásosnak ellene. Ezek a bázisos anyagok hidrofil és hidrofob részből állnak. A klórhexidin régen ismert dezinfekciós szer. Egyes kvaterner ammoniumvegyületnek is van hatása a lepedékre, bár kisebb a biszguanidekénál. A klórhexidint több órával szájöblítés után is ki lehet mutatni a szájban. A szer elsősorban a nyálkahártyához és lepedékhez kötődik, és nem a zománchoz. Arra is van utalás, hogy a klórhexidin a szájbaktériumok felületéhez tapad és ez úton akadályozza ezeknek kötődését a fogfelülethez. A lepedőkben levő Ca ennek morfológiai egységét biztosítja. A klórhexidinnek nagy az affinitása a savas végcsoportokhoz és ezáltal akadályozza a Ca beépülését. A klinikailag hatásosnak bizonyult kémiai anyagok kivétel nélkül bázikusak. A klórhexidin használatának súlyos hátránya, hogy megfesti a fogakat . Mindamellett a kémiai anyagokra közelesen nagy jövő vár a megelőző fogászatban. Bruszt Pál dr.
