Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
KÖNYVISMERTETÉS 191 A szerzőnek kitűnő munkájához őszinte elismeréssel gratulálok. A könyv szép kiállítása a kiadót dicséri; de Hanser még nagyobb dicséretet érdemel azért, hogy egyik szomszédos kis nép nyelvén már megjelent művet németül sokkalta szélesebb körben tett megismerhetővé; ezzel gyakorlatilag is ápolta a „tudomány nemzetköziségét”. Adler Péter Schroeder, A.: Endodontie. Ein Leitfaden für Studium und Praxis. Quintessenz, Berlin etc. 1977. 280 old., 204, részben színes ábra, ill. ábrasor. Ára: DM 142,— A berni konzerváló fogászati klinika igazgató-professzora mind a fogorvosi tanulmányokat, mind az általános gyakorlatot folytatóknak szóló jó könyvet írt szűkebb szakmánknak erről az orvosi és fogorvosi megítélésben talán leginkább vitatott (és vitatható) részterületéről. Mindjárt bevezetőben kiemeli, hogy az endodotia - főképpen az ún. gyökérkezelés — csak meghatározott kereteken belül jogosult, ha ti. a fogazat helyreállítása érdekében egy-egy evégből előnyösnek ítélt fogat más úton nem lehet megtartani. Persze, az a kérdés nyitva maradt, hogy a fogazat szanálása érdekében mikor kell, ill. szabad egy-egy fog megtartása érdekében olyan időigényes és körültekintő munkát involváló beavatkozást végezni, mint a „gyökérkezelés” akár élő pulpájú, akár pulpa-gangraenás fogon, amikor százalékos nagyságrendben balsikerrel kell számolni. E kérdést esetenként a könyvet tanulmányozó fogorvosnak kell eldöntenie; döntése egyrészt egyéni hajlamától, másrészt azonban a társadalomnak a fogorvossal szembeni „elvárásától” is függ. Nyilvánvalóan más szempontok érvényesülnek a döntés meghozatalakor a fogorvosüag igen jól ellátott Svájcban a magánrendelőben és az „idült fogorvoshiányban” szenvedő Magyarországon közületi rendelőben; s hazánkban is mások Budapesten (ahol már endodontiás szakrendelések is működnek) és pl. Hajdú-Biharban, Szabolcs-Szatmárban... A referens csak egyetérteni tud a szerzővel, hogy könyvét a pulpa vitalitásának megóvására alkalmasnak bizonyult módszerek részletes ismertetésével kezdi; a könyvnek több mint negyedét szenteli e témának. Egyetért a szerzővel abban is, hogy az ún. indirekt sapkázást előnybe kell helyezni a prognosztikaiiag bizonytalanabb direkt sapkázással szemben. Okos útmutatással szolgál, hogyan kell eljárni a heveny pulpitises fájdalommal jelentkező beteggel, miként lehet - a közhiedelemmel ellentétben - az „elveszettnek ítélt” pulpa vitalitását mégis megóvni. E célra a kortikoszteroidok gyulladást és fájdalmat csökkentő hatását értékesíti: a pulpát fel nem tárva, a megóvható dentinre kortikoszteroidból és ZnO-cementből álló pasztát helyez, s ha a fájdalom megszűnik, a kezelést csak 2-3 hét múltán folytatja; ekkor sok esetben „megússza” indirekt sapkázással. Kortikoszteroidként előszeretettel használja a Ledermixet, amely grammonként 10 mg triamcinolon-acetonidot és 30,21 mg demetil-klórtetraciklin-kalciumot tartalmaz. Az élő pulpa amputációját helyesen a direkt sapkázáshoz csatlakozva ismerteti. Kiemelném e beavatkozást illetően, hogy az amputációs pasztát nyomással helyezi a pulpasebre. A könyv további részei a vitái- és mortálexstirpációt, a gyökértömést, a pulpa-gangraena kezelését és az utolsó fejezetben számos speciális kérdést tárgyalnak. Minden endodontiai kezelés kiindulópontja a pulpa állapotának gondos diagnosztizálása; az életbentarthatóság megítélésében döntő jelentőségűnek tartja a meleg-érzékenységet, amely a pulpa exstirpációját elkerülhetetlenné teszi. Pulpa- és gyökérkezelést csak kofferdam-védelemben tart megengedhetőnek; e téren nem ismer kompromisszumot. Számunkra kissé szokatlan, hogy mind mortálexstirpáció, mind gangraena-kezelés során több hetes szüneteket iktat az egyes munkafázisok közé. Mortálexstirpáció esetén paraform-pasztával devitalizál, a gangraena-kezelés során az Oscar Müller iskolájából származó asphalin mellett áll ki, amely kb. 10,5% szabad formaldehidnek megfelelő mennyiségű paraformaldehidbó'l, timólból, kámforból és ZnO-ból áll. Bár számos egyéb gyökértömő eljárást ismertet, érthető, hogy a munkássága nyomán gyártott AH 26 használatát látszik előnybe helyezni; ez etoxilin-gyanta és hexametilén-tetramin keveréke. Kitűnően tapad a csatorna falára. Jóllehet, a könyvön véges-végig következetesen hangsúlyozza bevezetőben ismertetett álláspontját a gyökérkezelés javallatát illetően, az utolsó részben még sem tud ellenállni a kísértésnek, hogy fausse route ellenére kivételesen megmentett fogról is beszámolva az olvasót akaratlanul is eme ritka bravúr megismétlésére biztassa. Ábrái nagyon szépek, a szövettani képeken csakugyan látszik, amit leír. A sok - jól reprodukált — színes ábra egyrészt dicséretet érdemel, másrészt azonban kételyt is támaszt: a könyv ui. „nyugati” viszonylatban is drága; jóval drágább az USA-ban megjelenő szakkönyveknél, s az áralakításban nyilván jelentős szerepe van a színes ábrák nagy számának. A referensnek enyhe kételyei vannak abban az irányban, hogy mennyire tudja megszerezni ezt a könyvet éppen drága volta miatt a fogorvostan-hallgató. Ára akadályozza terjedését Magyarországon is; nem egyetemi hallgatóinknak, hanem elsősorban az endodontiával a gyakorlatban foglalkozó kartársaimnak ajánlom tanulmányozását: az endodontia eredményes művelése ui. kevésbé az ismételten hangoztatott „endodontiai szemléletből” folyik, hanem inkább abból a szakmai tudásból eredhet, amely Schroeder kitűnő könyvéből aránylag könnyen megszerezhető. Adler Péter
