Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
TARJÁN I.-SCHLOTTHAUER M.-FÖZY I. 187 Fogorvosi Szemle 71. 187-189. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika (mb. tanszékvezető: Tóth Pál dr. egyetemi docens); Fővárosi Gyermekfogászati Központ, VIII. kér. Tanács V. B. Egészségügyi Osztályának Krúdy utcai gyermekfogászati rendelője (főorvos: Vidéki István dr.); Magyar Édesipari Kutató Laboratórium (vezető: Szántó Sándor) Szacharóz és cukorpótlók ozmózis-nyomása és viszkozitása TARJÁN ILDIKÓ dr., SCHLOTTHAUER MÁRIA dr. és FŐZY 1STVÁNNÉ Érkezett: 1977. jún. 17. Elfogadva: 1977. okt. 14. Irodalmi adatok a cukorpótlók caries-reduktív hatásáról számolnak be. Gehring [2] bizonyította bakteriológiai vizsgálatokban, hogy a cukorpótlók közül a szorbitból a száj mikroorganizmusai kevesebb savat termelnek, mint szacharózból, és egyben csökken a plakk-képzó'dés. Vizsgálatai szerint egyes cariogen streptococcus-törzsek a szorbitot egyáltalán nem bontják, más törzsek pedig elhúzódó, lassú savképzést mutattak; ennek során hangyasav képzó'dik tejsav helyett. Gülzow [4] feltételezi, hogy caries-reduktív hatásuk abban áll, hogy a lassúbb bomlás következtében a plakkban a diffúzió gátolt, így a nyál neutralizálhatja a sav káros hatását. Hasonló eredményt kaptak, ha az étrendben a szacharózt xilittel helyettesítették [8]. Ekkor is csökkent a lepedék mennyisége, a streptococcus mutans és a savképző flóra előfordulása. A cukorpótlókkal szemben a cukor és más szénhidrátok cariogen hatása közismert. Záray és Tóth a szuvas folyamat megindulását diffúziós-ozmózisos hatásnak tulajdonítja [11]. Előző vizsgálataink alapján feltehető, hogy cariogen hatásukat diffúziós-ozmózisos jelenségek is okozhatják, amelyek a zománcot károsítják. Eddigi eredményeink alapján a szénhidrátot tartalmazó csokoládé- és kekszféleségek igen magas ozmotikus értékei alátámasztották ezt a feltételezést [10]. Vizsgálataink célja volt a cukorpótlók ozmózisnyomás- és viszkozitás-értékeinek meghatározása. Anyag és módszer Az ozmózisos jelenségek sebessége az oldatok ozmózisnyomásától függ, ezért a különbségek megállapítása céljából megmértük a szacharóz és fruktóz, továbbá a szorbit és xilit 50%-os és telített oldatainak ozmózis-nyomását testhőmérsékleten. Méréseinket kiterjesztettük a Magyar Édesipari Kutató Laboratórium által előállított, a fóti Gyermekvárosban klinikai longitudinális kísérletsorozatban [1] alkalmazott szorbittal és szőlőcukorral készült, valamint a kereskedelemben kapható diabeteszes csokoládék ozmózisnyomásának meghatározására is (37 °C-on). Az ozmózisnyomást az egyensúlyi relatív páratartalom (ERP) mért értékeiből számítottuk. Az ERP méréséhez a lítiumklorid vezetőképességén alapuló módszert választottuk. A módszer lényege a harmatpont-meghatározás. Ellenállás-hőmérőre lítiumkloriddal átitatott azbesztharisnya és két drótspirál kerül, melybe áramot vezetünk. A lítiumkloridos érzékelő az anyagot körülvevő páratérbe jut. A környezeti relatív I. táblázat A Vizsgált anyagok ozmózisnyomása és viszkozitása 37 °C és 50 °C-on A vizsgált anyag Ozmózisnyomás Viszkozitás cp.-ban 37 °C-on atm-ban 37 °C Lft О о О fruktóz 50% 20,4 3,82 2,61 szorbit 50% 27,8 4,2 3,19 xilit 50% 29,0 3,15 2,2 szorbit telitett 38,4 13,8 8,45 xilit telitett 43,6 11,29 6,62 szacharóz 50% 35,8 4,77 3,32 diabeteszes csokoládé 103,Ó szorbitos csokoládé 165,0 közönséges csokoládé 250,1
