Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
PÉTER V.-GYENES V.-TŐTH К. 185 tikai adatok késztettek bennünket arra, hogy a Gerendás-féle Bioplastnak ezt a kedvező tulajdonságát az alveolitis gyógyításában is kipróbáljuk. Anyag és módszer A Bioplast izolált humán, illetve dezantigenizált és stabilizált bovin fibrin, melynek mi por alakban forgalmazott sterilezett változatát használjuk. Implantációra mindkettő egyaránt alkalmas. * Metodikánk a következő: kb. 1 /2 g Bioplastot 125 mg Tetrán-ampulla porával keverjük, majd a beteg kubitális vénájából vett 2 ml vért és 1500 NE thrombin-port adunk hozzá. A továbbiakban ezt Bioplast-coagulumnak nevezzük. így magas antibiotikum-koncentrációjú coagulumot kapunk. A felesleges savót gézen keresztül kipréseljük és ezzel térfogatállandó, a refrakciós stádiumon túljutott rugalmas és jól adaptálható masszát nyerünk. Kovács [7] és más hazai szerzők vizsgálatai szerint az elkészített coagulum nem testidegen; a csontregenerációt igen kedvezően befolyásolja. Kísérletesen vizsgáltuk néhány antibiotikum viselkedését ebben a biomasszában. E kísérletsorozatunkban megállapítottuk, hogy in vitro feltételek között az Oxytetracyclin még 120 nap múlva is hatásos koncentrációban van jelen. Az István Kórház és János Kórház szájsebészeti osztályain alveolitis miatt 93 esetben alkalmaztunk Bioplastot az excochleált csontüreg feltöltésére. A Bioplast-coagulumot a már elmondottak szerint készítettük el, és letakart steril Petri-csészében 15 percig állni hagytuk. A fertőzött alveolust gondosan kitakarítottuk, a nyáltól fogászati vattatekercsekkel izoláltuk. Ezután nagyobb Volkmann kanállal vagy raspatoriummal a Bioplast-coagulumot a fogmederbe vittük és ott mérsékelten tömörítettük. Eredményeink A beteg szubjektív értékelése szerint 24 óra múltán a fájdalom 51 esetben megszűnt, 39-ben csökkent, s csak 3-ban maradt változatlan. Öt nap múltán 75 beteg volt fájdalommentes, 15 fájdalma csökkent; a 3 változatlan fájdalomról panaszkodó beteg kezelésében más eljárásra kellett áttérnünk. Helyi nagyfokú oedemát 4, közepest 25 betegen láttunk; 64 betegnek nem volt oedemája. Öt nap alatt a coagulum 90 esetben szervült, 3-ban szétesett. A fájdalom értékelésekor a „megszűnt” csoportba azokat a betegeket soroltuk, akik teljesen panaszmentessé váltak. „Csökkent” fájdalomnak tekintettük a normális fogeltávolitás utáni állapotnak megfelelő minimális helyi érzékenységet. „Változatlan” csoportba soroltuk azt a három betegünket, akiken a Bioplast-coagulum, feltehetően módszertani hiba miatt, 24 órán belül az alveolusból küökődött és ezért más utókezelést kellett végeznünk. Kísérleteinket 36 alkalommal laboratóriumi bakteriológiai tenyésztési és rezisztencia-vizsgálatokkal egészítettük ki. Az alveolusból vett kenetből 21 esetben vegyes flóra, 27 esetben streptococcus viridans, 6 esetben streptococcus faecalis, 9 esetben Gram-pozitív coccusok, végül további 9 esetben Gram-negatív baktériumok tenyésztek ki. A mikroorganizmusok 66 esetben oxytetracyclinnel szemben érzékenynek, 6 esetben rezisztensnek bizonyultak. Az ötödik napon vett kénetekből az első alkalommal tenyésztett gennykeltő baktériumok a jó biológiai feltételek létrehozásával és a coagulum oxytetracyclin-koncentrációja miatt eltűntek, és ezért normális szájflórának megfelelő eredményeket kaptunk. Végeredményben megállapíthatjuk, hogy igen kedvező eredményeket értünk el Bioplast-coagulum implantációjával az alveolitis gyógyításában. Eljárásunk viszonylag könnyű, bármely fogsebészeti ambulancián elvégezhető. Kétségtelen, hogy az egyszerű excochleatiónál lényegesen időigényesebb (kb. 20—30 percig tart), de ez mind az orvos, * A Bioplastot a NOVEX Rt.-től kaptuk
