Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-06-01 / 6. szám
BÁNÓCZY J. ÉS MT. 175 mutatkozott az „A” és „B” csoportok között szignifikáns különbség. A 3. vizsgálatkor a dmf-s fejátlag nem különbözött az „A” és „B” csoportban, de a DMF-S átlag már szignifikáns (p < 0,05) különbséget mutatott; ez a különbség a 4. vizsgálat idejére erősebben szignifikáns lett (p < 0,001). Korcsoportok szerint vizsgálva (V. táblázat) a 3—5 éveseken féléves kísérlet után (a 2. és 3. vizsgálat között) a dmf-s szaporulat az „A” csoportban 1,27, a „B” csoportban 1,81 volt; a különbség 29,7%. A 6—10 éves korcsoport maradófogazatában egy év után az „A” csoportban a DMF-S index növekedése 0,74, a „B” csoportban 0,93 volt; a különbség 20,4%. A 11—14 éves korcsoportban a DMF-S index növekedése 0,21, Ш. 5,12 volt egy év alatt; ez a két csoport caries-szaporulatában 96% (4,91 DMF-S) különbséget jelent az „A” (szorbitos) csoport javára. Megbeszélés Valamely cariesprofilaktikus módszer klinikai kísérletben történő kipróbálásakor a hatás megítéléséhez számos tényezőt kell figyelembe venni. A résztvevő személyek számát, ill. a kísérlet időtartamát hasonló irodalmi adatok alapján megítélve a teszt-, ill. kontrollcsoport caries-szaporulata között várható különbség határozza meg [8]. Ha a várható különbség nagy, kisebb csoportok is elegendők. A csoportok szükséges létszámát két évre terjedő longitudinális vizsgálat esetén Marthaler [10] pl. 200—200 főben határozza meg. Mi vizsgálatainkat 405, 3—12 év közötti gyermeken végeztük. A fóti gyermekváros a hasonló [5, 11, 13] külföldi vizsgálatokkal szemben elsősorban homogén körülmények között élő, zárt közösség jellegénél fogva látszott alkalmasnak a klinikai kísérletre; a gyermekek fiatal kora előnyösnek tűnt a cariesviszonyokban bekövetkező, várhatóan gyors változások miatt. Szemben Scheinin, Mákinen és Ylitalo [13] a cukor táplálékban való teljes helyettesítésére való törekvésével a turkui xilit-kísérletben, a szorbitot [4, 5] csupán az étkezések közti édességek pótlására használtuk; egyrészt azért, mivel a szorbittal való teljes helyettesítést mellékhatásai, Ш. a mikroorganizmusok adaptációja miatt nem ajánlják; másrészt megoldhatatlan lett volna gyakorlatilag bármely cukorpótlószerrel a teljes helyettesítés. Ennek megfelelően mellékhatást csupán egy-két esetben észleltünk, néhány nap alatt múló enyhe hasmenés formájában, a szorbit-fogyasztás kezdetén. A szorbit laxativ küszöbértékét felnőttek esetén napi 50 g-ban adják meg [2]; három évnél idősebb gyermekeken 9—10 g szorbit egyszer adva nem okozott hasmenést [7]. A mi klinikai kísérletünkben bejuttatott napi 8 g szorbit tehát a toleranciahatáron belül volt. Vizsgálataink kezdetén a két csoport között sem a fogak szerinti, sem a fogfelszínek szerinti indexben nem volt különbség, később azonban (a 4. vizsgálatkor) jelentős különbség mutatkozott a maradófogazat DMF-T, ill. DMF-S indexében a szorbitos csoport javára. Ez a tény, valamint az, hogy az egyéves kísérleti periódus során a caries-szaporulat a szacharóz-tartalmú édességet fogyasztó csoportban szignifikánsan magasabb volt, mint a szorbitos édességet fogyasztó gyermekek csoportjában, egyezik hasonló kísérletek [5, 11, 12] eredményeivel, és arra utal, hogy a szacharóznak a főétkezések közti édességekben szorbittal való helyettesítésével bizonyos fokú „cariesredukció” érhető el. Az összesített csoportok tejfogainak caries-szaporulatában nem észleltünk lényeges különbséget. Korcsoportok szerinti bontás esetén azonban a 3—5 éves korcsoportban fogak és felszínek szerint is jelentősen különbözött a két csoport caries-szaporulata a izorbitos csoport javára. Az összesített csoportokban az eredményeket feltehetően lefolyásolja a tejfogak fiziológiás kihullása, ez egyezik Frostell és mtsai [5] véleményével,
