Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
6 SIMON GY. ÉS MTS AI Fogorvosi Szemle 71. 6- 9. 1978. Semmelweis Orvostudományi Egyetem, Fogpótlásiam Klinika (igazgató: Fábián Tibor dr. egyetemi tanár) A foveola palatina szövettani vizsgálata SIMON GYULA, KAÁN MIKLÓS és GERLE JÁNOS Érkezett: 1977. jún. 16. i Elfogadva: 1977. aug. 9. A foveola palatina szöveti felépítéséről, funkcionális jelentőségéről az irodalomban egységes vélemény nem alakult ki. Ennek ellenére az anatómia és a szövettan már nem foglalkozik e fogpótlástani szempontból jelentős képlettel. Irodalmi áttekintés A foveola palatinával foglalkozó, igen szórványos, részletes szövettani leírást nem tartalmazó közlések [1, 2, 4, 5, 6] feltételezik, hogy e párosán előforduló kis nyálkahártya behúzódásoknak — melyekbe számos, egyesek szerint csökevényes nyálmirigy torkollik — nincs funkcionális jelentőségük. Törő [7] szerint „a kivezetőcsöveket kétsoros hám béleli”. Vajda [8] a foveolák keletkezésének okát abban látja, hogy ezen a területen van az involucrum palati kötőszöveti lemezének hátsó letapadási helye. A foveola palatina elektronmikroszkópos vizsgálatára vonatkozó utalást nem találtunk. Vizsgálati anyag és módszer Vizsgálatainkat tizennégy 51-70 éves felnőtt és négy (7. magzati hónap - 1 éves) gyermek cadaverbó'l nyert anyagon végeztük fénymikroszkóppal, valamint JEOL 100 В típusú elektronmikroszkóppal. A fénymikroszkópos vizsgálatok anyagából - 10% formalin-fixálás és paraffinba ágyazás után - frontális síkú 10 м vastag hematoxilin-eozinnal festett sorozatmetszeteket készítettünk. Az elektronmikroszkópos vizsgálat anyagát 2,5%-os glutáraldehidben fixáltuk egy éjszakán át, majd két órás foszfát-puffer (pH 7,4) mosás után 1% ozmiumban két óráig utófixáltuk, s alkoholos dehidrálás után Durcupanba ágyaztuk. Tesla ultramikrotommal először félvékony (1 д-os) metszeteket készítettünk, melyeket 1% boraxot tartalmazó 1% toluidinkék oldattal festettünk meg. Az elektronmikroszkópos vizsgálat céljára kiválasztott területből ultravékony metszeteket készítettünk, ezeket hordozó hártya nélküli rácsra vittük fel, s uranüacetáttal, valamint ólomcitráttal kontrasztoztuk. Eredmények A fénymikroszkópos vizsgálatok eredményei alapján a foveola palatinának két részét különböztetjük meg; a) a makroszkóposán látható foveolát, ez a klinikai értelemben vett foveola palatina, és b) a behúzódás legmélyebb pontjába szájadzó — csak mikroszkóposán megfigyelhető — mirigykivezetőcsöveket a hozzájuk csatlakozó fészekszerűen elhelyezkedő mucinosus végkamrákkal. A foveola palatinát többrétegű el nem szarusodó laphám borítja, mely a kivezetőcsövek beszájadzásának megfelelően elvékonyodik s átadja helyét a kivezetőcsöveket bélelő hámnak (l/а, bábra). A 10 p vastag metszetek alapján nem lehetett megállapítani, hogy a kivezetőcsövek hámja egyrétegű hengerhám, vagy egyrétegű, többmagsoros hengerhám-e. A kivezetőcsövek hámját minden esetben épnek találtuk, a lumenben eozinnal festődő nyákot és levált hámsejteket figyeltünk meg. A tunica propria keskeny, elasztikus rostokkal átszőtt. A mucinosus végkamrák fészekszerűen helyezkednek el a submucosában, a m. tensor veli palatini rostjai felett, ritkábban azok közé is beterjednek. A végkamrák csoportjait durva kötőszöveti rostok választják el, s helyenként zsírsejtek is előfordulnak. A végkamrákból közvetlenül kiinduló űn. közbeiktatott csövecskék (tubulus intercalaris) egyesüléséből keletkeznek a nyálkacsövecskék (tubulus salivalis), majd ezek mind nagyobb kivezetőcsöveket alkotva végül a foveola palatina felé tartó nagy kivezetőcsövekbe torkollanak; így biztosítják a mirigyváladék
