Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
CARIESELLÁTÁS ÉS PARODONTIUM 139 Fogorvosi Szemle 71. 139—142. 1978. Békési Rendelőintézet, Fogászati Osztály (főorvos: Rück András dr.) A szisztémás cariesellátás hatása a parodontium állapotára RÜCK ANDRÁS dr. Érk. 1977. jún. 14. Elfogadva 1977. szept. 1. Epidemiológiai adatok alapján ma már nemcsak a fogszuvasodás, de a fogágybetegségek populációs elterjedtségét is népbetegség jellegűnek tekinthetjük. A szuvasodás fő oka a mikroorganizmusokat is tartalmazó dentális plakk. Ugyanez a plakk az ínygyulladás okozója is. E két, első látásra egymástól független megbetegedés kölcsönösen etiológiai faktorként is szerepel. A gyulladt tasak váladéka, a vérző ínyszél maga is elősegíti a lepedék képződését, egyszersmind kiváló táptalajt biztosít a mikroorganizmusoknak. A szuvasodás következményei egyben megteremtik az ínygyulladás lokális feltételeit: a caries következtében elpusztult kontaktpontrendszer többé nem biztosítja az interdentális papilla védelmét, a fog kemény állományának destrukciója ételbeékelődéshez vezet, a gangraenás fogak ráharapási érzékenysége egy-egy kvadránsban rágási inaktivitást okoz, ami fokozott lepedék- és fogkőképződéssel jár. Wannermacher [12] és Pfeifer [11] vizsgálatai is e két megbetegedés összefüggésére mutatnak, de a gingivitisnek adnak elsőbbséget. A hazai epidemiológiai vizsgálatok mindkét megbetegedés frekvenciáját és intenzitását már a juvenilis korcsoportokban magasnak találták [1, 2, 3, 4, 7]. A fogágy-elváltozásokat illetően már a 15—19 éves korcsoportban a megbetegedés irreverzibilis progresszióját regisztrálták [6, 8]. Vizsgálataimnak az volt a célja, hogy földerítsem, milyen jellegű és fokú hatása van a rendszeres cariesellátásnak az íny állapotára. Vice versa, a 14 éves korban befejeződő szisztémás cariesellátás után milyen fokú az ínygyulladás progressziója. Anyag és módszer Mezőberény nagyközségben (13 000 lakos) immár több mint 10 éve 4 + 2 napos megosztásban dolgozik a szakrendelés. A heti 24 órás iskolafogászati rendelés lehetővé tette az általános iskolás korúak évenkénti két alkalommal történő szisztémás kezelését és dentális edukációját. Kontrollként a volt Békési járás (mint közigazgatási egység megszűnt) 10 kilométeren belüli egyéb településeit vizsgáltam, amelyek a zárt populáció feltételeinek megfeleltek, a fogászati kezelés vonatkozásában viszont eltérőek voltak. Szervezett iskolafogászati kezelés nem volt (Csárdaszállás, Kamut, Köröstarcsa, Murony), illetve az elmúlt években az előzetesen nyolc éven át tartó rendszeres cariesellátás szervezési és személyi feltételeinek hiánya miatt alkalomszerű, rendszertelen volt. Megvizsgáltam 1852 13-19 éves személyt. Megoszlásukat az I. táblázat mutatja. Minden személyen Russel-indexet (Pl) és Greene- Vermillion-íéle OHI-S indexet vettem fel. A vizsgálatokat a Békési Rendelőintézetben fogászati tükörrel és szondával, mesterséges megvilágításban végeztem. A 14 éven felüli vizsgált személyek a terület két középiskolájának és szakmunkásképző intézetének tanulói voltak. A vizsgáltakat három csoportba osztottam: 1. A rendszeres iskolafogászati kezelésben és dentális edukációban részesültek; 2. az alkalomszerűen ellátottak; 3. a kezelésben nem részesültek csoportjára. 14 éves kor után az első csoportban is megszűnt a szervezett cariesellátás. Eredmények 1. A fogágy állapota. Az iskoláskorú — 13 és 14 éves — kezelésben egyáltalán nem részesültek 82,7%-ában találtam parodontopathiás elváltozást. A rendszertelen kezelésben részesülteken ez az arány 75,4%, a 8 éven át rendszeres kezelést kapottakon 56,2% (1. ábra). Az ínygyulladás frekvenciája 17 éves korban a nem kezeiteken 88,1%, az alkalomszerűen ellátottakon 83,8%, a korábban szervezett kezelést és egészségnevelést kapott fiatalokon pedig 65,3%.
