Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-05-01 / 5. szám
132 VÉGH A.-MÁRK GY.-ZELLES T.-BÁNÓCZY J. Hemisectio: A gondosan szárított blokkokat átlátszó Duracrylba ágyazzuk. Tégla alakú formákat képezünk; a rágófelszín a téglatest egyik oldalával párhuzamos. A blokkot rögzítjük. A hemisectiót vízhűtés mellett nem túl gyors fordulaton 2 cm átmérőjű 0,1 mm vastag koronggal végezzük. A metszés a fogak mezio-disztális középsíkjában történik fi. ábra). Térképezés: A szuvas területeket eredménytérképre rajzoljuk. A vizsgálati lapon (2. ábra) a patkányó'rló'k a Zsigmondy-kereszt szerint nyitott „kiterített” szájnak megfelelően vannak elhelyezve. Egy-egy őrlőcsoportról középen a rágófelszíni kép, két oldalt a buccalis és az orális metszfelszín látható. A séma 150g-os állat fogazatát mutatja 13-szoros nagyításban. A vizsgáló lap hasonlít Gustafson [4] kísérletes hörcsög-caries értékelésére készült sémájához. A rágófelszíni laesiókat a hemisectio előtt rajzoljuk a sémára. Carieszes laesiónak tekintünk minden szövethiányt, Ш. pozitívan festődé területet, függetlenül attól, hogy a zománc vagy a dentin érintett/7. ábra). Berajzoláskor az átderített Duracrylba ágyazott blokkokat alulról megvilágított opálüvegre helyezzük. Sztereomikroszkóppal 13-szoros nagyításban vizsgáljuk. A vizsgált felszín mindig felül legyen. A pozitív területeket a vizsgált felszínen — az átderítés következtében - látható szummációs képnek megfelelően, méretarányosan rajzoljuk a sémába. A metszfelszínen az abradált csücsköknek megfelelő nagyságú hiányzó területeket is jelöljük. Felületmérés: Planiméterrel a séma alapterületét foganként körüljáijuk. Fontos, hogy a metszfelszíneken egy-egy fog alapterületét az abradált részek nélkül kapjuk. Ezután foganként a carieses területek nagyságát mérjük. A laedált területek összegének és a fog alapterületének hányadosa 100-zal szorozva adja az egy fogra vonatkozó destrukció százalékos mértékét, amit a vonal fölött a megfelelő helyre írunk. A fejlécen összevont adatok a mandibuláris, maxilláris, illetve teljes destrukció százalékos nagyságát mutatják. Kísérleti állatonként egy vizsgáló lap kell. A munkafolyamatok szervezése: A hálódiagram bevált szervezési terv, mely biztosítja az egységes kép kialakítását a feladat egészéről, ugyanakkor a részletekről is tájékoztatást ad. A módszer kivitelezéséhez az alábbi determinisztikus modellt ajánljuk, mely gyors, praktikus munkát tesz lehetővé. Az időtervezéshez a CPM (Critical Path Metód) eljárást használtuk. A 3. ábra a feldolgozási folyamatot grafikusan ábrázolja; lehetővé teszi az egész módszer gyors áttekintését, értékelését. 1. ábra. Duracrylba ágyazott jobb felső blokk a hemisectio után. Az első őrlőn szövethiánnyal járó, pulpáig érő destrukció, a második palatinalis felének második barázdájában pozitív festődésű szuvas laesio, a harmadik őrlő első barázdájában pozitív reakció, a másodikban szövethiánnyal járó caries. Alul az 1., felül a 3. őrlő Megbeszélés A patkányőrlő sorozatcsiszolatait alkalmazó módszer eredményei nem különböznek a hemisectiót elegendőnek tartó metodikától [2, 10]. Módszerünkben a fogakat három felszínen vizsgáltuk: a rágó- és a két metszfelszínen. A választott felszínek elsősorban a fissuralis és approximális laesiók feltüntetésére alkalmasak. Patkányőrlők sajátos anatómiai vonása, hogy a fissuralis típusú laesio a rágófelszínen gyakran nem látható. A metodika problémája abban rejlik, hogy a Fissuralis, illetve approximális laesiók horizontális kiterjedéséről kevés információt nyújt, különösen akkor, ha a laesio elhelyezkedése folytán csak az egyik metszfelszínen kerül berajzolásra. Problémát jelent még a buccalis, ill. lingualis caries értékelése. A fogak átderítése következtében a szövetek transzparenssé válnak, ezért a megfestett laesiók a metszfelszínen láthatók. Határuk
