Fogorvosi szemle, 1978 (71. évfolyam, 1-12. szám)
1978-03-01 / 3. szám
94 KÖNYVISMERTETÉS KÖNYVISMERTETÉS Ruhland, A.: Kieferortopädische Diagnostik. Hanser, München-Wien, 1977. 103 old., 85, részben színes ábra. Kötve DM 78.-A fogszabályozó gépek technológiájának számos nehézsége, nemkülönben a félelem a szakszerűtlenül használt készülék okozta, többnyire reparálhatatlan károktól és az ebbó'l folyó kártérítési igényektől tette az orthodontiát a stomatologiában az első különvált részdiszciplínává. Ennek ellenére maradt az orthodontiának olyan része, melyet valójában minden fogorvosnak ismernie kell (de legalább kellene): ez az orthodontiai anomáliák felismerése, ezt követő kategorizálása/osztályozása, tehát amit közkeletűen orthodontiai diagnosztikának neveznek. A Karlsruhei Fogorvos-Továbbképző Akadémia docense ebben a rövid könyvben sok éves oktatási tapasztalat birtokában erre próbálja az olvasót megtanítani. Diagnosztizálni az anamnézis, a klinikai kép, a funkció vizsgálata, a fogazat három dimenziós analízise, a fogazat és a koponya röntgenképeinek szakszerű elemzése alapján lehet. A könyv logikus gondolatmenetben, lépésről-lépésre mutatja, hogyan kell eljárni, hogy az orthodontiai gyakorlat számára használható - azaz mintegy a javasolandó kezelés kilátásait is figyelembe vevő - kórismét lehessen felállítani. Apró részletekben el nem veszve, történelmi visszapillantásra teret nem fecsérelve minden lényeges szempontot nagyjából helyes arányban tár fel. Könyve lényeges segítséget nyújt ahhoz, hogy az orthodontiát megszabadítsa a titokzatosság (Geheimwissenschaft) köntösétől, melybe nem annyira valóságos művelői, hanem inkább tanulatlanul művelni akarói burkolták. Jó ábrák szolgálják az érthetőséget, teszik szemléletessé az elmondottakat. A referens egyes szkémákat első pillantáskor primitívnek, szinte tudálékosnak érzett, de ahogy Ruhland művének tanulmányozásában haladt, felismerte ezek tudatformáló értékét. Nagyon szépek a színes ábrák. Didaktikailag kétségtelenül előnyös, bár távolról sem nélkülözhetetlen a teleröntgenképek átrajzolásain piros pontok és vonalak használata. Impresszionálóan szépek a színes fényképek is, de színes voltuk megítélésem szerint elsősorban korunk szakkönyv-divatját szolgáló „dísz”. Nyilván lényegesen drágábbá tették a könyvecskét. Ruhland művét egészében igen sikerült, hasznos könyvnek ítélem, amely teljesíti vállalt feladatát. Logikus gondolatmenete, bölcs lényegre törése mintájául szolgálhatna annak a magyar nyelvű (önálló) orthodontiai tankönyvnek is, melyet a részdiszciplína már nagyon megérdemelne. Ruhland könyvének akár csak felületes elolvasása is meggyőző érv azzal a megalapozatlan elképzeléssel szemben, hogy a gyermekfogorvos - mert a gyermek fogazatával foglalkozik - külön elmélyült stúdium nélkül egyben orthodontus is. Az orthodontiát legalább diagnosztikai fokon művelni kívánó fogorvos szinte mindent megtanulhat belőle, amire csakugyan szüksége van. Későbbi kiadásainak értékét fokozná, ha az egyes fejezetek végére utalást iktatna a szerző, hogy a többre kíváncsi olvasó/tanuló mely további műveket tanulmányozzon frissen szerzett alapszintű tudásának mélyítésére. Adler Péter Spiekermann, Gründler, H.: Die Modellguss-Prothese. Quintessenz, Berlin etc., 1977. 544 old., több mint 800, mintegy felerészben színes ábra. Egészvászon kötésben, borítóval DM 368,— A részleges foghiányok terápiás ellátása ma már magas színvonalat ért el. Ez részben a lakosság szociális helyzetében beállt kedvező változásra, részben az egészségügyi felvilágosítás következményeként a színvonalasabb munkák iránti igény növekedésére vezethető vissza. Eredménye azonban annak a tudományos és gyakorlati törekvésnek is, hogy a fogorvos és a fogtechnikus a biológiai, funkciós és esztétikai igényeket kielégítő fogsorok elkészítésére törekszik. E nehéz feladat megvalósításához ad segítséget e könyv, mely vezérfonalként összefoglalja a mintára öntött fémvázas fogművek tervezésének, szerkesztésének és kivitelezésének irányelveit. A két szerző közül az első protetikával foglalkozó gyakorló fogorvos, a másik fogtechnikus mester. Ezért írta ezt az ismertetést is fogorvos és fogtechnikus. A 17 fejezetre oszló mű a leírtakat számos gyakorlati példa bemutatásával illusztrálja. Legfőbb mondanivalója, hogy korszerű részleges fogmű csak a fogorvos és fogtechnikus szoros együttműködésével készíthető. A fogtechnikus munkája is szerves részét képezi a fogorvosi terápiának. Az egyes fejezetek közül kiemeljük a betegvizsgálattal és kezelési terv készítésével foglalkozókat. Fokozott súlyt kapott a tanulmányi minta, melynek az egész kezelés folyamán döntő jelentőséget tulajdonítanak. A mintán ui. esetleg olyan száj viszony ok is elemezhetők, melyek a szükségszerűen rövidebb ideig tartó betegvizsgálatkor elkerülhették az orvos figyelmét. A betegek felvilágosításában is lényegesen segítheti az orvost. A tanulmányi mintát éppen ezért hazánkban is kívánatos lenne általánosan bevezetni.
