Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-02-01 / 2. szám

TRIGEMINUS NEURALGIA

55

111. táblázat

A különböző műtéti beavatkozások után fellépő fájdalornmentesség és szövődmények megoszlása

Műtét típusa

Műtét

száma

Fájdalommentesség

Szövődmény

í.

2.

3.

N. supraorbitalis exhairesis ............

2

—

1

1

—

N. infraorbitalis exhairesis..............

29

4

17

8

—

N. mentális exhairesis......................

7

5

2

—

—

N. alveolaris inferior átmetszés-f -r exhairesis

31

i

6

24

erős vérzés műtét közben 1

Gasser-dúc forróvizes infiit rációja . .

24

4

s

12

herpes corn. 4 keratitis 4 vakság 1

Összesen:

93

14

34

45

A n. alveolaris inferior átmetszésének és az átmetszés utáni exhairesis műtét technikáját több eljárás [4] kombinációja alapján fejlesztettük ki. Mivel ezt a módszerünket még nem közöltük, röviden ismertetjük: intraoralisan subperiostealisan felkeressük a foramen mandibulaet és innen a foramen ovale felé kb. 4—5 cm hosszban szabaddá tesszük a n. alveolaris inferiort. Ezután a nervust felül átvágjuk és az alsó csonkot a canalis mandibulaeból a lehetséges mértékben kitépjük. A beavatkozást helyi érzéstelenítésben végezzük, de azt az exhairesis idejére Epontol- vagy So mb re rm-na rkózissa 1 kiegészítjük.

‘ Megbeszélés

A trigeminus neuralgia kezelésének folyamán az általános szokást követtük: csak a gyógyszeres terápia eredménytelensége esetén végeztünk műtétet. Tapasztalatunk az, hogy a Carbamazepin készítmények (Tegretol, Stazepine) hatása sok betegen — főleg kezdetben és idősebb korban — igen jó. Csak gyógyszeres kezeléssel azonban 2 évnél hosszabb ideig tartó eredményt ritkán értünk el. Enyhébb esetekben a gyógyszeradagot néhány hét után (2X1, 3X1/2 tablettára) csökkenteni lehetett, majd ezután a gyógyszert bizonyos ideig ki is hagyhattuk. A terápia folyamán a fehérvérsejtszámot folyamatosan ellenőriztük, de ennek lényeges csökkenését egy esetben sem tapasztaltuk. A nervus trigeminus perifériás végágainak Lidocainos vagy Cofocainos infiltrációja véleményünk szerint inkább diagnosztikusán, mint terápiásán fontos.

A II. vagy III. ági fájdalmat a betegvizsgálat során elkülöníteni sokszor igen nehéz. Ezért döntő diagnosztikus jelentőséget tulajdonítunk a fájdalomroham közben valamely trigeminus végághoz adott helyi érzéstelenítésnek. Ha például alsó vezetéses érzéstelenítés után a fél arcra kiterjedő fájdalom a II. ág területén is megszűnik, és ez többször bebizonyosodik, a 111. ági neuralgia diagnózisában lehetünk biztosak. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert gyakran előfordult, hogy a beteg elmondása és vizsgálata alapján II—III. ági neuralgiás fájdalmat diagnosztizáltak (ideggyógyászatilag alátámasztva), de a fájdalom egyedül a III. ág kezelésével megszüntethető volt. A műtéti be-