Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
LÉPCSŐS METSZŐFOGAK 15 1. ábra 2. ábra Azt láttuk tehát, hogy az alsó metszőfogak ínygyulladásának megszüntetésével és tengelyirányú terhelés létesítésével a fogágy pusztulását megállítottuk, és a repáráció immár kilenc éve jól funkcionáló fogágyat hozott létre. Lépcsős felső metszőfogak esetében ritkán előfordul, hogy az alsó metszőfogak fogágyában nagyobb a pusztulás, mint a felső metszőfogakéban. Ennek több oka lehet: 1. A lépcső képződése előtt az oldalirányú túlterhelés az alsó, gyengébb fogmederben nagyobb pusztulást okozott, s a lépcső képződése után a tengelyirányú terhelés kisebb fokú reparációt tudott megindítani. 2. Alul a fogkő és ínygyulladás gyakoribb mint felül, és ez is hozzájárul a nagyobb pusztuláshoz. 3. A mélybe nyomult gyulladás olyan gyökérhártya-érzékenységet vált ki, hogy a fogakkal rágni nem lehet, s teljesen kiesik a tengelyirányú terhelés. Egyik ilyen betegünk (P. I. 52 éves férfi) 1971-ben azzal a panasszal jelentkezett, hogy az alsó metszőfogai, amelyekkel (a rágófogak teljes hiánya miatt) eddig rágott, fájnak, rágni nem tud velük. Jelen állapot: Felső lépcsős metszőfogai szilárdan állnak, az ínyük kissé gyulladt. Az alsó metszőfogak kissé mozognak, kopogtatásra érzékenyek, fogkővel borítottak, ínyük gyulladt, vérzékeny, s mélyebb tasakokat találunk. A röntgenkép a felső metszők II. fokú, az alsók III. fokú fogmedercsont-pusztulását mutatja (3. ábra). Gyógykezelés: Depuratio és ínykezelés; majd mind a felső, mind az alsó frontfogak fogmedrének lebenyes feltárása után a tasukokban levő fogkövet, sarjszövetet, elhalt 3. ábra
