Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

FUNKCIÓS LENYOMAT

Fogorvosi Szemle 70. 7—10. 1977.

Debreceni Orvostudományi Egyetem, Stomatologiai Klinika (igazgató: Adler Péter dr. egyetemi tanár), Hajdú-Bihar megyei Tanács, Klinikai Szakrendelés

Funkciós lenyomat részleges fogpótláshoz kétrészes kanállal

JUHÁSZ GYULA dr.

Igen sok tényezőtől függ, hogy a fogpótlásra szoruló páciens milyen előkészítés után milyen pótlást kap; ezek közül a technikusi munkát optimálisnak véve, elsősorban az orvos szemléletétől, felkészültségétől, a beteg kívánságaitól, nemkülönben attól, hogy ezeket az orvos mennyire tudja, ill. akarja figyelembe venni. Igen sokszor nehéz a kellő összhangot megteremteni. Vannak határok, melyeken túl engedményeket a készülő pótlással szemben támasztott alapvető követelmények megvalósítása érdekében nem tehetünk. Van olyan fogstátusz, melyben a fogak extractiója látszanék nyilvánvalónak már az első rátekintéskor, pl. parodontosis, mozgó fogak esetén, melyekre már semmiképpen nem tervezhetünk dentalis el horgonyzási, megtámasztást, ahol ezek a fogak még a lenyomatvételt is inkább nehezítik. Ebben a helyzetben a fogorvos nyilvánvalóan olyan státuszt igyekszik kialakítani, ahol több az esélye, hogy a pótlás jó lesz. Ha a mozgó fogakat kihúzza, alul vagy felül fogatlan lesz a beteg; ilyenkor — az egyedi adottságoktól függően — a fogorvos viszonylag könnyebb helyzetbe kerülhet; megvannak ugyanis az ismert és alkalmazott, jó eredményt adó eljárások.

Vannak viszont esetek, amikor a beteg már hosszú idő, évek óta protézist visel és csak apránként veszíti el egy-egv fogát; ilyenkor vagy új fogművet kap, vagy a régin pótolják a hiányzókat. Közben a többi foga is lassan egyre mozgathatóbbá válik. Nagyon nehezen lehet meggyőzni, hogy egyezzék bele teljes fogatlanításába. Ehhez a helyzethez, a harapási magassághoz, külső megjelenéséhez nagyon jól hozzászokott, megmaradt laza fogait is tudja használni, nem akar megválni tőlük.

Hogy mennyire teljesíthetjük a beteg ilyen kérését, azt természetesen az adott státusz határozza meg. Ezért már itt meg kell mondani, hogy meglehetősen szűk körben, csak meghatározott esetekben lehet e kérésnek eleget tenni, és nem szabad általánosítani.

Ezek után szeretném bemutatni, hogy egy adott betegen miként tudtunk ilyen kívánságnak eleget tenni és osztott kanál segítségével részleges felső fogműhöz funkciós lenvomatot venni.

Betegünk évek óta felső részleges, kapcsokkal elhorgonyzott fogművet viselt. A parodontosis előrehaladása és szubjektív panaszai miatt el kellett távolítani 12 és 11 fogát, csak a 21 22 23 24 maradt meg; alul viszont 37-től 48-ig háromtagú híddal zárttá tett fogsor. A felül megmaradt fogak mozgathatóságuk miatt nem voltak igénybevehet ők a p rí) tézis megtámasztására, elhorgonyzására. A meglevő felső fogmű a frissen eltávolított két fog pótlása után nem tartott; ezért újat kellett készíteni. Betegünk meglevő fogaihoz ragaszkodott, és mi sem akartuk az előbb említett okok miatt teljesen fogatlanná tenni. így tervünk ebben az esetben újabb részleges felső protézis készítése volt, funkciós lenyomat alapján.

Egv egységben levő maradék-fogazatról lévén szó, megoldhatónak tűnt funkciós lenyomat vétele kétrészes kanállal. Ennek elkészítéséhez és természe-