Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
2 KESZTHELYI G. DR. A dentalis plaque az irodalmi adatok szerint L kivándorlást okoz [3, 24, 39, 40, 58]. A suleus gingivalisból nyert vizsgálati anyag összetétele nehezíti annak eldöntését, hogy a kemotaxis bakteriális, endogén vagy nyál-eredetű-e. A teljes filtrálatlan [26] és a filtrált hővel kezelt nyál is [15] fokozza a L-к kivándorlását. A leukocyták fagyasztását követően kemotaetikus anyagok válnak szabaddá [8]. A friss szérum az aktivitást fokozza. A hatás hasonlít az antigénantitest-komplexum + friss szérum, azaz az aktíváit komplement hatásához [11, 48, 49, 62]. A sérült szövetek homológ vagy heterológ szérum jelenlétében szintén kemotaetikus anyagot termelnek [51]. melynek hatása valószínűleg complement-eredetű [25]. A gingivalis exsudatum C3 és C5 complement-faktorokat tartalmaz [47, 56]. A complement-aktiválás carragheninnel történő gátlását követően a L-к kivándorlása nem csökkent [6]; ez arra utal, hogy e mechanizmusnak az ínygyulladás esetében valószínűleg csak másodlagos szerepe lehet. 2. A mintavétel módjai és a minta értékelése A különböző vizsgálók igen változatos módon vettek mintát a suleus gingivalisból: hajlított szonda [52], kapilláris-cső [17], illetve platinakacs [36] segítségével. Löe, Theilade és Jensen [41] a Gins és Mattig [22] által kidolgozott, Jensen [29] által módosított eljárást alkalmazta. A sulcust áthidaló, vékony, átlátszó műanyagfilmet helyeztek az ínyre, majd a filmre nyomást gyakoroltak. Az e módszerekkel nyert anyagon festést követően főleg kvalitatív vizsgálatokat végeztek: mennyiségi viszonylatban csak becslés volt lehetséges. Attström [2] Styroflex filmcsíkokat használt az előzőkhöz hasonló mintavételhez. May-Grünwald—Gíemsa festést követően a mikroszkóp okulárjába helyezett rács segítségével a L-kat tartalmazó négyzetek számát vizsgálta. Attström és Egelberg [3] módosították a fenti eljárást. Az 1,5X15 mm-es csíkokat a suleus aljáig vezették, majd azonnal eltávolították. A festés és számolás a fenti módon történt. Bowles és Mühlemann [9], Renggli és Regolati [50] e módszer alkalmazásakor az ínyre nyomást gyakoroltak a mintavétel során. 3. A leukocyták számát befolyásoló tényezők Löe, Theilade és Jensen [41] egészséges íny suleus gingiValisából nem tudott leukoeytákat kimutatni. Ezzel szemben több eredmény szól amellett, hogy a sulcusban egészséges íny esetén is találhatók L-k [2, 18, 36, 52]. Egyetértés mutatkozik abban a tekintetben, hogy az ínygyulladás fokozódásával az SLSz is növekszik [2, 3, 18, 41], jóllehet a SLSz és a gingiva-index értékei között nem sikerült szignifikáns összefüggést kimutatni [32]. A perifériás vér L-számának változása maga után vonja a SLSz változását [4, 5]. Indirekt, a nyálból végzett L meghatározások egymásnak ellentmondó eredményeket adtak [1, 27, 64]. Az ínygyulladás súlyosságának mérésére végzett vizsgálatok hasonlóan ellentmondásosak, bár a tendenciában —- nevezetesen, hogy az ínygyulladás fokozódásával a nyálból kimutatható L-szám az OMR (Orogranulocytic Migratory Rate) is növekszik — egyetértenek [14, 20, 34, 35, 53, 57]. A L-kivándorlás napszakonként [53] és a különböző megfigyelési napokon is változott [50, 53]. A kvalitatív képben 98—-99%-ban polimorf leukocyták találhatók [2, 18, 45]. összefoglalás A szerző a suleus gingivalisba vándorló leukocyták vizsgálatának kérdéseit tárgyalja. Ez a módszer, legalábbis jelenlegi formájában úgy tűnik, hogy a gingivális exsudátummal ellentétben, nem alkalmazható az ínygyulladás súlyosságának mérésére.
