Fogorvosi szemle, 1977 (70. évfolyam, 1-12. szám)
1977-04-01 / 4. szám
PONYI S. DR. 109 tudományos munkához. Feladatuk szakmai információk gyűjtése, tárolása, rendezése, illetve az alkalmazott matematikai, fizikai, statisztikai és egyéb, főleg biológiai kutatással és oktatással kapcsolatos tevékenységek elvégzése. A képzőhelyeken tehát négy teljes idejű és két részidejű egyetemi végzettségű személynek kell dolgoznia. Munkájukat még egy-két orthodontus technikus és két-három asszisztensnő egészíti ki. A fenti személyzeti keret a szükségelt minimum. Az oktató és kutató munka az intenzív betegellátásra épül; ebben a légkörben töltik el tanulóéveiket a gyakornok orthodontusok. Csak a szervezetileg így felépült munkacsoport tudja a szakágazat fejlődésének és fejlesztésének igényes szintjét tartani, és csak így tud elméleti és gyakorlati alapot adni a képzőhelyek tanulóinak. Az alapképzésben részt vett fogorvosok az alapszintű teendők önálló ellátására lesznek alkalmasak. Szükség esetén az orthodontus-konziliárus hálózatot veszik igénybe. A gyermekfogorvosok közül — a helyi szükségletnek megfelelően — kell kiválasztani az orthodontus jelölteket, akikből, ha főfoglalkozásszerűen gyakorolják az orthodontiát, orthodontusok lesznek. Az orthodontiai továbbképzés főbb célkitűzése: a finomabb orthodontiai diagnosztika és a rögzített készülékes kezelés begyakorlása lenne. Az öt képzőhelyet mindenekelőtt fel kell szerelni korszerű anyagokkal és eszközökkel. A javasolt fejlesztés indoklása: A területi betegellátó konziliárusi irányító és ellenőrző, orthodontiai oktató és kutató munkát végző központokban egyetlen személytől nem lehet olyan sokrétű ténykedést elvárni, ami a szakma intézményes, mindenre kiterjedő fejlődését elősegítené. Csak jól összehangolt csoportmunka alkalmas erre. A központokban dolgozók kiválasztásakor lényeges, hogy az ott dolgozók sokoldalú feladatuknak emberi tulajdonságok szempontjából is megfeleljenek. Ez különösen fontos az orthodontiai osztályok nevelő légköre szempontjából. III. Az orthodontiai hálózat folyamatos kiépítése. Az orthodontiai hálózat területi kiépítésének, a szájorthopédiai központok továbbfejlesztésének, az orthodontiai osztályok tartalmi feltöltődésének folyamatosságát, ezt az előre meg nem határozható idejű feladatot tárgyalom végezetül a következőkben. Egyesek szerint az orthodontiai hálózatot ,,gyorsan átképzett” fogorvosokkal is fel lehetne rövid időn belül tölteni, de ez nyilván elhamarkodott lenne és helyrehozhatatlan hibákat eredményezne. A túl gyors területi fejlesztés ellen szól az is, hogy vannak sürgetőbb megoldásra váró egészségügyi problémák is az orthodontiánál. Az orthodontus-konziliárus rendszer kiépítése csak az egyetemi képzőhelyek, a területi foszabályozó szájorthopédiai központok létrehozása után kezdődhet. Az egységes irányelvek kidolgozását mihamarabb el kell kezdeni. A konziliárusi feladatot ellátó orthodontus legalább 8 évi főfoglalkozású orthodontiai tevékenység alapján szerezhet megbízást. A nyolc éves gyakorlatot nem az elsajátítandó anyag nehézsége miatt tartom szükségesnek, hanem azért, mert az orthodontusnak kell legtovább követnie betegei sorsát. Csak több éves kontroll után szűrhetők le igazán a tapasztalatok, az eredmények és az eredménytelenségek egyaránt. A gyakorlatban az orthodontus-konziliárusi rendszer életrevalóságát az angliai tapasztalatok bizonyítják.
