Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-03-01 / 3. szám
S6 HANZÉLY B. DR.—SZABÖ GY. DR. Esetismertetés Tizenkilenc éves fiatalember 1975 májusában jelentkezett a SzOTE Fogászati és Szájsebészeti Klinikán. Ezelőtt 1 hónappal a nyelve alatt és ezzel egyidőben a bal állszöglet alatt puha, fájdalmatlan duzzanatot észlelt, ami fokozatosan növekedett, beszédben, nyelésben zavarta. Testsúlya az utóbbi időben nem változott, lázas, vagy egyéb megelőző betegsége nem volt. Status: közepesen fejlett, táplált fiatal férfi. A bal submandibularis régióban alma nagyságú puha, fájdalmatlan, fluktuáló duzzanat észlelhető (1/a ábra). Szájnyitáskor a nyelvet felfelé diszlokáló, kb. diónyi lobmentes tumor tűnik elő, amely a baloldali sublingualis területet kitölti, kissé az ellenoldalra is átterjed (1/b ábra). A szájüregben levő elváltozás fluktuál. Kétkezes vizsgálattal észlelhető, hogy az intraoralis és a submandibularis tömlőnek imponáló képlet összefügg. A bal oldali Wharton-vezetékfiőI víztiszta nyál ürült. A betegen egyéb kóros eltérést sem klinikailag, sem a laboratóriumi és rutin röntgen vizsgálatok alapján nem találtunk. A bal oldali submandibularis nyálmirigy feltöltéses röntgen vizsgálata közben a kontrasztanyag a cisztaüregbe jutott, így a nyálmirigyről sialográfiás képet nem nyertünk. A nyálmirigy-scintigráfia (1,5 mCi Tc04-, gamma-kamera) alapján viszont láthatóvá vált, hogy a baloldali submandibularis nyálmirigy lefelé diszlokálódott és szinte vízszintes helyzetbe került (2/a ábra), funkciója alig károsodott. 1975. május 8-án megoperáltuk a beteget. Először a mandibula baloldali corpusával párhuzamos kb. 8 cm hosszú metszésből feltártuk a tumort és a környező képleteket. Az óriási ciszta — ahogy az a scintigráfiás képen látszott — a nyálmirigyet lefelé diszlokálta. A submandibularis mirigy összekapaszkodott a tömlővel, amely a musculus mylohyoideust átfúrva a sublingualis területre terjedt. A submandibularis nyálmirigyet a tömlő nagy részével együtt az extraoralis metszésből távolítottuk el, majd a sebet zárva, intraoralisan a sublingualis nyálmiriggyel együtt az azzal összefüggő maradék cisztafalat is exstirpáltuk. Műtét közben kb. 150 ml ciszta-bennéket (sűrű, barnás-vörös mucinosus folyadékot) szívtunk le. A szövettani diagnózis igazolta a preoperatív feltételezést, hogy egy óriási ún. homokóraalakú ranuláról volt szó. A beteg zavartalan postoperatív szak után egy hét múlva távozott klinikánkról. 2. ábra. a) A gamma-kamerával készült scintigráfiás felvételen látható, hogy a bal oldali submandibularis nyálmirigy lefelé és vízszintes irányban van diszlokálva. Funkciója (izotóp-dúsítása) csaknem normális. a = ciszta, b = nyálmirigy, b) A műtét igazolta a scintigráfiás felvételen látottakat: a ciszta lefelé és vízszintes irányba nyomta, a nyálmirigyet. Megbeszélés A ranulák terápiájában a sebészi megoldás az elsődleges [1, 2, 3, 7, 8, 10]. Kisebb és közepes nagyságú elváltozások esetében Gyenes és mtsai [4] konzervatív úton is értek el eredményt, de eljárásuk nagyobb tömlők megszüntetésére nem alkalmas. Esetünkben annak ellenére, hogy a submandibularis nyálmirigy funkciója alig károsodott, technikailag igen nagy nehézségbe ütközött volna a nyálmirigy megtartása. A sublingualis nyálmirigy pedig teljes egészében összekapaszdodott a cisztafallal, így a recidiva elkerülése végett mindkét nyálmirigyet a tömlővel együtt el kellett távolítani.
