Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-03-01 / 3. szám

76

CSAPLÁROS ZSUZSA DR.

izomaktivitást, ugyanígy a mandibula egyoldalú funkciója vagy egyéb okból történő diszlokációja. Hasonlóan olyan hiperfunkció, mint pl. a fogak összeszorítása vagy energikus rágás; szükségszerű stimulusai a zavarnak.” A fájdalom jellegét intermittálónak találta. Fennállás ideje 2 hónap és 8 év között volt. A betegek nemek szerinti megoszlása : 2/3 nő, '/3 rész férfi.

Freese [4] megfigyelése szerint az izmok spasmusán és hiperfunkcióján kívül vasomotoros izgalom is észlelhető. Perry [7, 8] rámutat, hogy az elektromiográfiás vizsgálat milyen nagy segítséget nyújt a diszfunkció megállapításához. Diszfunkcióban szenvedő egyénekre felhelyezett elektróda jelzi a legkisebb izomaktivitást is. Az occlusalis diszharmónia rendezése után a jelző készülék normális helyzetet vesz fel. Parányi proprioceptiv idegvégződések találhatók agyökérhártyában.capsulában, rágóizmokban; ezek irányítják a neuromuscularis reflexmechanizmust. Az impulzusok az V-ik agyideg Il-ik és Ill ik ágán szállítódnak a magok, majd a cortex felé, ahol lokalizálódnak. A perifériáról jövő és motoros magon keresztül az izmokba menő ingerületek felelősek a mandibula helyzetéért és mozgásáért. Lokális és diffúz neuralgiák egész skálája tulajdonítható a temporomandibularis ízület diszfunkciójának. Corraro [1 ] 1500 pácienst vizsgált 15 év alatt. Nemek szerinti arány nőrférfi 4:1. Coffin [2] a többi szerzővel egységesen állást foglal az etiológiát illetően. Minden capsulát vagy ligamentumot ért trauma, erős szájnyitás, ásítás, kemény falatra harapás, hosszas fogorvosi kezelés, nehéz molaris extrakció, praematur érintkezés, traumás occlusio, foghiány stb. okai lehetnek e kellemetlen, hosszantartó kóros reflexmechanizmus létrejöttének.

Általunk vizsgált anyag és módszer

Egy év leforgása alatt 100 beteget tartottunk ellenőrzésünk alatt, akiken a neuralgiform fájdalmak okát kerestük. A betegeken 25%-ban dentogen eredetű és 75%-ban temporomandibularis diszfunkciótól származó fájdalmakat észleltünk.

A dentogen esetek kiszűréséhez nem elégséges a tükör és szonda segítsége; igénybe kell venni rtg-és érzésvizsgáló készüléket. Azon az oldalon ahol a fájdalom van, ki kell venni minden kérdéses tömést, el kell távolítani a koronákat és hidakat. így szűrtük ki a dentogén eredetű 25%-ot, közöttük pulpitises, gangraenás fogakat, radix, relictákat, parodontális cisztákat stb. találtunk.

A temporomandibularis diszfunkcióban szenvedő betegek nemek szerinti megoszlása: nő : férfi 5:1. A szerzők kiemelik a nők magas arányszámát a férfiakhoz viszonyítva. Kor szerinti megoszlás:

Életév Életév

20—30 11% 60—70 15%

30—40 24% 70—80 7%

40—50 22% 80—90 3%

50—60 18%

Ez egyezik mások által leírt adatokkal.

Kiváltó tényezők szempontjából a következőképpen csoportosítottunk:

1. Traumás occlusio 2. Szekunder mélyharapás. 3. Abrasiós fogazat. 4. Süllyedt protézis. 5. Megemelt harapás. 6. Inkorrekt korona vagy híd. 7. Részleges foghiány. 8. Teljes fogatlanság.

Az anamnézisben először a fájdalom jellegét, kisugárzási irányát, gyakoriságát, fennállásának tartamát, időbeli megjelenését (pl. reggel, napközben, evéssel, beszéddel kapcsolatos) rögzítettük. Megtekintettük az arc küllemét; a könnyezés és enyhe oedema vasomotoros izgalomról tanúskodott. Centralocclusióba haraptatva külsőleg is feltűnik a szekunder mélyharapás vagy progenia. Megtapintottuk a trigger pontokat; minden esetben az V-ik agyideg Il-ik ága reagált a leghevesebben, majd a III-ik és az I-es ág. Sinusitis röntgennel sem volt kimutatható. A pórus acusticus externusba helyezett ujjunkkal ellenőriztük a condylus kitérését és nyomás érzékenységét. Fonendoszkoppal meghallgattuk a koppanó és dörzszörejeket. Szájnyitásnál megfigyeltük