Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-01-01 / 1. szám
HELYI ÉRZÉSTELENÍTŐ 7 Fororvosi Szemle 69. 7—9. 1976. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár ) és Konzerváló Fogászati Klinikájának (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár) közleménye Adrenalin tartalmú helyi érzéstelenítőszerek ellenj a vallat air ól írta: DIVINYI TAMÁS dr. és FAZEKAS ÁRPÁD dr. Az érszűkítők szerepe a helyi érzéstelenítőkben a lokális vasoconstrictio létrehozása, így az eliminatio meglassítása következtében kettős: egyrészt csökkenti az érzéstelenítőszer toxicitását, másrészt megnyúltabb, mélyebb anaesthesiát biztosít. Ez utóbbi különösen fontos a fogászati, szájsebészeti beavatkozásoknál. A gyakorlat alapján leszögezhetjük, hogy a stomatologiában —néhány lágyrészbeavatkozástól eltekintve — kielégítő lokális anaesthesiát csak érszűkítőt tartalmazó érzéstelenítővel érhetünk el. A hazánkban használatos, vasoconstrictorként adrenalint tartalmazó érzéstelenítők kontraindikációja korántsem egyszerűsíthető le az adrenalin adásának általános ellenjavallataira. Két fontos tényezőt kell figyelembe vennünk: adagolásunk módját és a beadott mennyiséget. Adagolásunk módja, megfelelő technika mellett a gyógyszerhatások vizsgálatának szempontjából subcutan. Megfelelő technikán az ún. fecskendezve szúrást értjük, vagyis a beszúrás után az érzéstelenítő oldat lassú infiltrálása mellett vezetjük a tűt a kívánt területre. A mennyiséget illetően a fogászati gyakorlatban alkalmazott 4%-os Neotonocain inj. 0,025 mg adrenalint, az 1%-os, ill. 2%-os Lidocain-Andrenalin inj. 0,01 mg adrenalint tartalmaz milliliterenként. Issekutz adatai szerint az adrenalin ún. „szívhatása” 0,25—0,5 mg subcutan beadásakor, systemás vérnyomásemelő hatása pedig ugyancsak subcutan adva 0,5—1 mg beadásakor jelentkezik [6]. Az adrenalin tartalmú érzéstelenítőszerek alkalmazhatósága a következő esetekben képezi vita tárgyát: 1. Jelentős azon szakemberek száma, akik kontraindikálják a fenti gyógyszerek alkalmazását minden olyan betegségben, melyekben a szív teljesítményét a szervezet szükségleteinek megfelelően nem, vagy alig képes fokozni. E betegségek súlyosabb esetben keringési elégtelenséghez vezetnek. A kardiális dekompenzáció, okai a következők lehetnek: fejlődési rendellenességek, reumás carditis, billentyűhibák, ischaemiás szívmegbetegedések, myocardialis infarctus és következményei, hypertonia betegség. A felsorolt betegségek közös jellemzője, hogy a szív munkavégző képessége, terhelhetősége korlátozott. A szívizomzat munkája (A) szívösszehúzódásonként a következő összefüggéssel jellemezhető: A = P ■ V + m/2 • v2, ahol a P az art. középnyomást (értéke nem azonos a systolés és diastolés nyomás számtani közepével), V a pulzustérfogatot, m az erekbe juttatott vér tömegét, v annak átlagos áramlási sebességét jelenti (Keidel 8). A kamra-contractio munkáját meghatározó két összetevő közül az első, ún. statikus komponens (P ■ V) értéke a döntő (Bálint 3). A pulzustérfogat (F) értéke a minimális izommunka, valamint a kezelés tényével járó emocionális izgalom hatására fokozódik, ill. beáll, s a továbbiakban erről a konstans értékről csak igen jelentős megterhelésre, pl. sportcsúcsteljesítményekre növekszik. Az artériás középnyomás (P) — egybevetve Issekutz adatait az általunk
