Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-02-01 / 2. szám
46 RAJKI J. DR.—BENEDEK E. DR. A duzzanat okának megállapítására elvégeztük a kétoldali parotis-nyál összehasonlító vizsgálatát. Az ép bal oldalon a szekréció nagysága és a szekrétum összetétele megegyezett az egészséges kontrollok átlagértékeivel [1]. A kóros oldalon a vizsgálat 30 perces időtartama alatt nyugalmi nyálelválasztás nem volt. A parotis-tájókra gyakorolt enyhe nyomás hatására a Stenonvezetéken keresztül sűrű, erősen viszkózus, áttetsző folyadék ürült. A kémiai vizsgálat eredménye alapján a folyadék erősen koncentrált szekrétumnak felelt meg, amelynek parotis eredetét kétséget kizáróan igazolta a magas amiláz enzim aktivitás (1. táblázat). Feltűnő az igen alacsony anorganikus foszfát-koncentráció. Minthogy a foszfor a ductus-endothel aktív szekréciója révén kerül a nyálba, az alacsony foszfor-érték a ductus-hám diffus károsodása mellett szólt. A vizsgálat folyamán elvégeztük a jobb parotis sialográfiáját. A szokásos 2 ml kontrasztanyag helyett [3, 4] 8 ml Endografint tudtunk a Stenon-vezetéken keresztül adni (2. ábra). Az oldalirányú felvételen a mirigy-parenchyma helyén cisztaszerű üreg látható, melynek alsó részét kitölti a kontrasztanyag. Nívója vízszintes. A tömlő teljes telődését feltehetően annak mucinosus bennéke akadályozta. A postero-anterior sugárhaladással készült felvételen (3. ábra) a tömlőben szétfolyó kontrasztanyag a lateralis és felső falat is láthatóvá teszi. Míg az ép mirigyek sialográfiájánál az Endografin 3—5 perc alatt ürül [3], betegünknél az 5. percben készült felvételen sem a kontrasztanyag ürülését, sem hígulását nem tapasztaltuk. A 30. percben készült felvételen a kontrasztanyag mennyisége változatlan volt, de az egy héttel később készült ellenőrző felvétel már a mirigy teljes ürülését mutatta. Az ismételt gyulladások hatására tehát a jobb parotis mirigyállománya legnagyobb részt elpusztult, helyét egy tömlő foglalta el. A tömlőt kitöltő igen koncentrált váladék nyálmirigy eredetét magas amiláz enzim aktivitása bizonyította. Az eltérő összetételt valószínűleg a ductalis transzport-folyamatokban résztvevő ductus-hám nagymértékű pusztulása okozza. A Sumetrolim kezelés hatására a heveny gyulladás tünetei igen gyorsan visszafejlődtek. A jó terápiás hatást a készítmény egyik hatóanyagának (trimethoprim) a nyálban történő jó kiválasztódásával magyarázhatjuk [2, 7].
