Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-02-01 / 2. szám
FOTOGRAMMETRIÁS TÖREKVÉSEK 37 Fogorvosi Szemle 69. 37—39. 1976. A Budapesti Fővárosi Gyermekfogászati Központ (igazgató-főorvos: Kovács Zoltán dr.) és a Budapesti Testnevelési és Sportegészségügyi Intézet (igazgató főorvos: Arató Ottó dr.) közleménye Fotogrammetriás törekvések az arc és szájképletek változásainak megítélésére Irta: BUGYI BALÁZS dr. és KOBCHMÁBOS ÉTAdr. Ha a két szemmel külön-külön nézünk egy tárgyat, akkor annak helyzete és bizonyos mértékig az alakja is megváltozik (Euklidész, Leonardo da Vinci). Ezt a jelenséget 1832-ben Oh. Wheatstone már tudományos célkitűzésre is alkalmazta. A fényképezőgép lencséjének oldalirányú eltolásával készült két fényképnek az ún. sztereoszkópos nézővel történő megtekintésekor a vizsgált tárgyat ismert módon mélységében láthatjuk. A kezdetben optikai kuriózumként tekintett sztereoszkópos eljárást azután a földmérések során hasznos módszerré, a Fotogrammetriává, fejlesztették. Zeller zürichi műegyetemi professzor felhívta a figyelmet 1939-ben annak lehetőségére, hogy ez az eljárás bizonyos szükségszerű módosításokkal emberi arc megítélésére is alkalmazható. Javaslatát követve P. Thalmoan-Degen 1944-ben ezt a kérdést tárgyalja doktori értekezésében. A heerbruggi Wild optikai gyárnak A3 sztereoszkópos felvételi berendezését grafikont rajzoló apparatúrával kiegészítve alkalmazta. Hasonló készüléket használt 1954-ben fl. Björn, C. Lundquist és P. Helstőrm Stockholmban. Vizsgálatuk során az arc növekedésének mértékét, valamint kóros elváltozások esetében bekövetkező volumen változásoknak a nagyságát értékelték. M. Haga, M. Ukiya, Y. Koshihara és Y. Ota 1964-ben Tokyóban sztereo-fotogrammetriás eljárással vizsgálta az arc morfológiáját élettani és kóros körülmények között. D. A. Dixon és I. Newton 1972-ben Angliában alkalmazták ezt az eljárást a szájpadban bekövetkező változások megítélésére. B. 8. Savara 1965-ben az Egyesült Államokban hasznosította ezt az eljárást az arcképletek és a fogak helyzetének, alakjának meghatározására. A túlkomplikált berendezések helyett L. F. H. Beard és P. H. Burke (Anglia) egyszerűbb készüléket és a grafikon elkészítése tekintetében is könnyebben hasznosítható eljárást alkalmaztak. Vizsgálataik során a faciális morfológia változásait, az egypetéjű ikrek arca közel azonosságát, és a facialis aszimmetriát vizsgálták. Ä fogíny változásainak megfigyelésére J. E. Bergström és C. 0. Jonsson Zeiss féle sztereomikroszkóphoz csatolt két fényképező-berendezéssel készített sorozatos felvételeket. A berendezéssel igen nagy pontossággal meghatározható a gingiva volumenének a változása. Az állkapocs mozgásának megítélésére R. J. Forstrőm, F. A. Ahlgren, F. P Dorman, R. I. Isaacson, T. M. Michael és A. Erdman (a Minneapolisi Egyetem Orthodontiai Klinikája) sztereoszkópos mozgóképrendszert alkalmazott. Az állkapocsnak megfelelően világító diódákat is felszereltek. Az így nyert mérési adatokat elektronikus számológéppel dolgozták fel. Szükséges az orthodontiai célzatú (fotogrammetriás, de egyéb jellegű vizsgálatoknál is a fej helyzetének megfelelő kephalosztattal történő rögzítése. A Watson, a jobb kivitelű, de vele azonos elveken alapuló Wehmer-íéle fejrögzítő berendezések helyett a Mac Fregor-íé\e facialis sztereo-fotogrammetriai célzattal megalkotott berendezést találta alkalmasnak I. Newton. A sztereoszkópos röntgenfelvételi eljárás alkalmazható az orthodontiában is, amely megállapítást H. F. Moffit is igazolta. A. M. Wright, H. U. Lichtenberg és R. Moore (Toronto) hangsúlyozzák, hogy
