Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-08-01 / 8. szám
334 BÁNÓCZY J. DR. ÉS MTSAI Dr. Gy. Mauks und Dr. Á. Tóth : Die Verteilung der zur odontogenen Periostitis führenden Zähne in verschiedenen Altersgruppen Die Häufigkeit der von den einzelnen Zahnpaaren ausgehenden odontogenen Periostitis (o. P.) wurde im Spiegel des Lebensalters, des Kariesbefalles bzw. des Verlustes der Zähne analysiert. Alle drei geprüften Parameter üben hierauf einen Einfluss aus. Der Zusammenhang ist an manchen Zähnen durch o. P.-Fälle infolge Pulpentodes durch Trauma teilweise verdeckt. Die Bestrebung zur Erhaltung der Zähne vergrössert, der „Exodontismus“ verkleinert die Häufigkeit der o. P. Fogorvosi Szemle 69. 334—338. 1976. Semmelweis Orvostudományi Egyetem Konzerváló Fogászati Klinikájának (igazgató: Bánóczy Jolán dr. egyetemi tanár), a MTA Műszerügyi és Méréstechnikai Szolgálat Országos Kutatófilm Központjának (igazgató: Stokum Gyula dr.) és Szájsebészeti és Fogászati Klinikának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye Thermographiás vizsgálatok lehetőségei szájbetegségekben és a fogászati diagnosztikában írta: BÁNÓCZY JOLÁN dr. — BATIZI ANDRÁS — NOBEL PÉTER dr. — SALLAY KORNÉLIA dr. A hőmérsékletváltozás regisztrálását az orvostudomány már évezredek óta alkalmazza a betegségek felismerésében, gyógyításában. A hipokratesi klasszikus betegségtünetek között a hőmérséklet változása minden esetben megtalálható. A hőmérsékletváltozás regisztrálásának, az egyszerű palpatiotól a komplikáltabb modern eljárásokig számos módszere van. Minden abszolút 0 °K-nél magasabb hőmérsékleten levő test energiát vesz fel és sugároz ki magából. Az energiakisugárzás mértéke függvénye az illető anyag hőmérsékletének. A hőenergia kisugárzásának maximumai az elektromágneses spektrum szemünk által láthatatlan tartományába, az ún. infravörös tartományba esnek. A szervezetből infravörös sugárzás útján leadott hő mennyisége természetesen az ott termelődött hőtől függ. Kóros állapotok, így pl. rákos sejtek jelenléte esetén a sejtek megnövekedett anyagcseréje a szomszédos bőrfelületek hőmérsékletének emelkedését hozza létre. Ugyancsak hőmérsékletemelkedést okoz valamely terület megnövekedett vérellátása is. Az infravörös sugárzás útján leadott hő mérését orvosi diagnosztikai célokra először Lawson [3] alkalmazta 1956-ban. Azóta a módszert továbbfejlesztették és az ún. thermographia orvosi, diagnosztikai felhasználásáról számos közlemény jelent már meg [6, 9]. Talán legszélesebb körben azonban a daganatok, elsősorban a mamma carcinoma diagnosztizálásában alkalmazzák és különböző szerzők 72 —92%-os eredményről számolnak be [7]. A fej, ill. a száj területére vonatkozó thermographiás vizsgálatok száma aránylag kevés. Az arc és állcsontok gyulladásos megbetegedéseinél, továbbá elsősorban a nyálmirigyek betegségeinél próbálták alkalmazni, meglehetősen ellentmondó eredménnyel [2, 7, 9]. Jelen közleményünk célja, hogy a thermographiás módszer ismert és újabb lehetőségeiről és értékéről a szájüreg megbetegedéseiben néhány eset kapcsán beszámoljunk.
