Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám

1976-06-01 / 6. szám

164

ORSÓS SÁNDOR DR.

1972-ben került sor először merőben újfajta tanfolyam megrendezésére szakorvosjelöltek részére, 1973-ban ismét egy, 1974-ben és 1975-ben két-két tanfolyam zajlott le évente. A hat tanfolyamon összesen 185-en nyertek előkészítést a szakorvosi vizsgára. A szakorvosjelöltek képzésével kapcsolatos felelősségre Farádi [1] is felhívja a figyelmet, nevezetesen, hogy központi tanfolyamok szükségesek mindaddig, amíg a szakorvosképzésben a tutor-főorvosi felelősség a kívánt szintet el nem éri.

Oktatásszervezési szempontból azért tartottuk jelentősnek az előkészítő tanfolyamok szervezését, mert ilymódon a gyakorlatban is működő kapcsolatrendszert, visszajelentő csatornát létesíthettünk az alapképzés oktatóival. Ma már senki sem vitatja, hogy az orvosképzés életfogytig tartó folyamat, de az alap és továbbképzés közötti kapcsolat általában igen nehezen definiálható.

Az alapképzés oktatói számára értékes információs lehetőségnek ítéltük, hogy két éve szárnyaik alól kikerült tanítványaikkal az előkészítő tanfolyamok kerekasztal konferenciáin, vitáin és konzultációin újra találkozhatnak. Ügy gondoltuk, bizonyára meggyőződhetnek arról, hogy mennyi a rögzült tudásmennyiség és miféle kérdéscsoportok azok, amik két évi állami betegellátásban töltött szolgálat után sem világosak. Ily módon az elkövetkező időben rendszeresen újabb és újabb tapasztalatokhoz juthatnak, amiket a további oktató munkában felhasználhatnak.

Az előkészítő tanfolyamokat tartó továbbképzők maguk is a fogorvosi szolgálat dolgozói, sőt intézetünk előadói esetében a fogorvosi szolgálat működésének tervezői, szervezői, ellenőrzői és értékelői is, és így a szakorvos jelöltek megismerkedhetnek az állami betegellátás módszertani irányelveinek kialakulásával, felismerhetik szükségességüket és ezáltal tudatosabban alkalmazhatják azokat.

Az alapképzés és továbbképzés viszonyáról Kádár [2] a következőket írja — ami egybehangzik a szakorvosi előkészítő tanfolyamok rendezésekor a továbbképzőkben felmerült gondolatokkal —: „Túl a felismerésen, a gyakorlati megvalósulás felé halad az a törekvés, hogy az orvosképzés és az orvostovábbképzés egymásra épülő, tudatosan egymást kiegészítő részei legyenek az orvosi felsőoktatásnak. Ebben a munkában mindkét intézmény, az Orvosegyetem és az Orvostovábbképző Intézet is ismeri és vállalja a közös felelősséget a holnap orvosaiért.”

E különleges céllal rendezett tanfolyamainkon kívül természetesen a stomatologia egyes szakterületeivel foglalkozó, ismeretfelújító jellegű, a mindennapi gyakorlatban dolgozó szakorvosok számára rendezett tanfolyamainkon is igyekeztünk javítani, változtatni. Számos konzultációval és kerekasztal konferenciával egészítettük ki a programot, és a résztvevőknek az eddiginél nagyobb aktivitására számítva felkészültünk a kiscsoportos gyakorlati oktatási formára is.

Mint a fent ismertetett adatokból megítélhető, a továbbképző tanfolyamokon résztvevők számát tekintve továbbképző tevékenységünkben mintegy 75%-os növekedés tapasztalható. A jövőben várhatóan egyre többen vesznek majd részt a továbbképző tanfolyamokon, hiszen már az is előfordult, hogy az 5 év átlagát figyelembe véve 30 fő részvételével lebonyolított tanfolyamok némelyikére 120-an vagy még ennél is többen jelentkeztek. A jelenleg adott oktatási feltételek az egyes tanfolyamok jelentős létszámnövelését nem teszik lehetővé, ezért a tanfolyamokra történő irányítás rendszerén is szükséges lesz változtatni.

Az előző 15 esztendőben (1956—71-ig) a tanfolyamokra történő jelentkezés főleg a szakorvosok óhaján, belátásán, azaz szubjektív elhatározásán múlott, és csupán egy olyan tanfolyam volt a megyei vezető szakorvosok számára, ahol