Fogorvosi Szemle, 1976 (69. évfolyam, 1-12. szám
1976-05-01 / 5. szám
MŰANYAGOK 153 A kompozíciós tömőanyagok a szövettani vizsgálatok szerint [13, 35, 37] kevésbé toxikusak a pulpára, mint a hagyományos akrilátok, de mivel ezek sem teljesen ártalmatlanok, ajánlatos alábélelést alkalmazni [1, 35], A kompozíciós tömőanyagok tapadása a fogszövetekhez mindeddig nem tökéletesen megoldott. A gyakorlat azt mutatja, hogy ezek az anyagok kezdetben száraz üregben, ha nincs nagyobb hőmérséklet ingadozás, jól tapadnak. Nedves száj miliőben azonban idővel csökken az adhézió és jelentkeznek a már említett széli záródási hibák. Újabban az ún. adhéziós-módszerrel próbálják a tapadást javítani, amely — hasonlóan a barázdazárók alkalmazásánál használt technikához — a zománc savas előmaratásán, kondicionálásán alapul [22], A savas előkezelés hatására szövettanilag átrendeződik a zománc, bizonyos mélységben dekalcinálódik és az ezáltal megnagyobbodott zománcfelszín jobb mechanikai és kémiai intermolekuláris adhéziót tesz lehetővé [22]. Az így előkezelt üreg fala és a kompozíciós tömőanyag közé egy, a tapadást növelő ragasztóanyag (sealer) kerül, amely bipoláris tulajdonsággal rendelkezik, ezáltal a zománccal chelatiós kötésre, a kompozíciós tömőanyaggal kémiai kötésre képes. Ez az anyag lehet szilán-jellegű vegyület vagy N-fenildiglicidil-metakrilát (NPG). A zománc savas kondicionálása előtt az üreg dentinfalát alá kell bélelni. Erre a célra alkalmazható foszfát-cement vagy különböző műanyag-cementek (Dycal, Reocap). Az adhezív-retentión alapuló töméstechnika nem hosszú ideje alkalmazott eljárás. Az első nagyobb klinikai beteganyagon végzett megfigyelések mintegy másféléves tapasztalatot összegeznek. Lutz és Burkart [23] szerint a módszer előnyét elsősorban az jelenti, hogy a klasszikus értelemben vett retentio-képzés az üregalakítás során elhagyható, vagy minimálisra csökkenthető, ami kevesebb fogszövet feláldozásával jár. Továbbá az alátámasztás nélküli zománc, amibe a savas előkezelés után szinte beleivódik a tömőanyag, felhasználható a tömés elhorgonyzására. Ez a frontfogak területén esztétikai szempontból is feltétlenül előnyös. Kivételt képeznek az V. osztályú cavitasok, mivel a fognyakon vékony, prizmaszegény a zománc, s emiatt a savmaratás önmagában nem biztosít elég retentiót, tehát a klasszikus cavitas-alakításról nem lehet lemondani [22]. A savas előkezeléses technikával kiegészült tömőanyagok kémiailag nem különböznek az eddig ismertetett kompozíciós tömőanyagoktól, csak a csomagolás egészül ki az eljáráshoz szükséges foszforsavval és a tapadást erősítő ragasztóanyaggal (sealer). A jelenleg forgalomban levő adheziv retention alapuló kompozíciós tömőanyagok is az eddigiek alapján 2 csoportra oszthatók. Ezt mutatja a 111. táblázat. 1 1. táblázat Savmaratásos technikával kiegészített kompozíciós tömőanyagok Polimetakrilátok Bis-GMA típusú anyagok (Bowen) Orthomite (Kulzer, Bad Homburg) Concise-Enamel-Bond-System (3 M. Co. Minnesota, ÚSA) Enamelite (Lee pharmaceuticals USA) Nuva- System (LD Caulc Co. USA) 1. Polimetakrilátok Orthomite: A tömőanyag monomerje metilmetakrilát, a polimer polimetilmetakrilát, a katalizátor tri-n-butylboran. Az anyag tehát jellegét tekintve a
