Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
74 PRÁGÁI G. DR.—MARI A. DR. (posterior) vonalnak nevezik. Hromatka [6, 7] fontosnak tartja az általa moláris zónának nevezett térség kihasználását. Kemény [9, 10] gyakori klinikai állapotnak tartja azt, hogy a TUB horizontalis felezési vonaláig a nyálkahártya a csontos alap felett nem mozdítható el. Ilyenkor az alaplemez erre a területre rátérj eszthetó'. Schreinmaker [ 24], Castagnola [3], Laetzsch[ 13], H of man [5], Korkhaus [12], Swenson \26], Rehn [22] és mások ugyancsak a TUB kihasználását javasolják. Korábbi vizsgálataink szerint a TUB elülső, szövettanilag a gingivához tartozó része, a pars mesialis lehet a csontos alappal feszesen összenőtt vagy elmozdítható. Az emögött elhelyezkedő, mirigyes elemekben gazdag nyálkahártya, a pars distalis, mindig elmozduló [21]. A kétféle felépítésű nyálkahártya találkozási vonala — mely általában nem egyenes vonal — az esetek 89%-ában kisebb vagy nagyobb szakaszon a TUB harántirányú felezési vonalán fut. Tekintettel arra, hogy a hazai irodalom a képletet a legtöbb esetben mozgathatónak vagy mozgónak írja le, és protheticai kihasználás szempontjából inkább mellőzését javasolja, célszerűnek láttuk ezen kérdés gyakorlati vizsgálatát. Vizsgálati anyag és módszer Százhárom esetben vizsgáltuk a TUB protheticai használhatóságát fogatlan, válogatás nélküli beteganyagon, és számukra teljes alsó fogpótlást készítettünk. Anatómiai lenyomatvételkor ügyeltünk arra, hogy a kanál teljesen fedje a képletet, annak deformálása nélkül, majd gipszmintát készítettünk. A pars mesialis és distalis találkozási vonalát megtekintéssel, tapintással, illetőleg jódpróbával [21] állapítottuk meg, és e vonalat átrajzoltuk a gipszmintára. Továbbiakban az egyéni kanállal vett functiós lenyomat alapján elkészítettük a fogsort. Eredmények Az első 25 esetben a lemezt a pars distalisra is ráterjesztettük, teljesen borítva a TUB-ot. Ezek közül tizennégy esetben kellett fájdalmas decubitusok miatt a lemezt utólag fokozatosan rövidíteni. Nem tértek vissza a panaszok, ha a lemez distalis szélével a kétféle nyálkahártya találkozási vonalát a csiszolások során megközelítettük. Megjegyzendő az is, hogy mind a 14 korrekcióra szoruló beteg TUB-ának pars mesialisa elmozdítható volt. A feltörések mindig a lingualis oldalon voltak kifejezettebbek. E próbálkozás után minden további esetünkben csak a pars distalis mesialis határáig terjesztettük a lemezt, így elértük, hogy e térségben csak elvétve volt szükség kisebb korrekcióra. Megbeszélés Az anatómiai lenyomatot algináttal vettük és csak akkor tartottuk jónak, ha azon a TUB nem volt deformált. A forgalomban levő gyári kanalak nem bizonyultak alkalmasnak a térség lemintázására. Általában rövidek és alakjuk sem megfelelő. A kanalakat ezért csiszolással és termoplasztikus anyag felrakásával átalakítottuk. Ha az elkészült gipszmintát úgy ítéltük meg, hogy a kép
