Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3. szám
OSTITIS PERIAPICALIE 69 Ez után fél évvel a beteg ismét jelentkezett a 22 palatinalis részén keletkezett fél diónyi tályoggal. A 22,23 kopogtatásra enyhén érzékeny, az ínyszél gyulladásmentes, de a gingiva tasakos volt, mélysége 2—4 mm-ig terjedt. Guttapercha-csúccsal kitapogatott hámtapadás ilyen mélységben mindenütt megtartott. A rtg-kép az előzőhöz képest alig mutatott javulást (2. ábra). A beteg félve a góctól — mivel alsó végtagján többször fellobbant ehr. thrombophlebitise volt —- ez esetben is subfebrilis, vvs. süllyedése 19 mm/h, fvs. 10 200 —, kérte mindkét foga eltávolítását. A palatinalis incisio s a később elvégzett extractio után a beteg tünet és panaszmentes, a fél évvel később készített rtg-en e terület reossificatiója látszik (3. ábra). Az extrahált 23-t szövettanilag feldolgozva a következő képet kaptuk: „körülírtan ingerdentin, a pulpában degeneratív elváltozások, melyek körül legszembetűnőbb a pseudocysta. Vénás pangás, a kötőszöveti rostok felszaporodásával. Nem folytonos, vacuolás degeneratiójú odontoblastsejtek, alatta durva nyalábokká összeállt pulpa” (Boros S.). Az esetre pontos magyarázatot adni nehéz. A pulpális eredet ellen szól, hogy a 22 pulpája normális makroszkopikus képet mutatott, a legcsekélyebb gyulladás jele nélkül. A 23 fogbele szövettanilag élő, bár degeneratív elváltozásokat mutatott (4. ábra). A pulpában levő pseudocvstát lehet csak kapcsolatba hozni a periapicalis laesióval, a többi elváltozás valószínűleg egyszerű korral járó folyamat eredménye [1]. A parodontalis eredet mellett szól az anamnesisben szereplő fogpótlás nyomás okozta fájdalom, melynek következtében fertőző ágensek préselődtek be az ínyszéli tasakba, s onnan a gyökérhártya, ill. csonthártya mentén a csúcsi területen is kifejthették hatásukat. Ellene szól az, hogy a klinikai vizsgálat szerint a hámtapadás sehol sem érte el még e hosszú fogak gyökerének csúcsi harmadát sem, így a fertőzés tovaterjedése a leukocyta sáncon keresztül nehezen képzelhető el. Elméletileg feltételezhető valamilyen szervezeti betegség szerepe az apicalis folyamat kialakulásában, azonban a többi tünet hiánya, a solitaer csont-laesio, s a közel fél éves rtg-en mutatkozó reossificatio ezt kizárja. Ezek alapján a legvalószínűbb magyarázattal e fogak apicalis területének traumás eredetű állcsontsérülése szolgál [10], feltehetőleg e fogak túlterhelése, ill. a fogpótlás kóros behatásának következményeként. A traumát követő csontpusztulás vagy parodontalis úton, vagy a fogaktól függetlenül, haematogen úton fertőződhetett [10], esetleg a beteg thrombophlebitise következményeként. IRODALOM: 1 .iBoros S. ^Fogászati pathologia. Budapest, Medicina, 1961. 79,102.— 2. Mayer, R., M. Libotte and P. Ruppol: Acta Stomat. Béig. 64, 33, 1967. — 3. Reed, R. J. and D. M. Hagy: Oral Surg. 19, 214, 1965. — 4. Seltzer, S.: Endodontology. Mc Graw-Hill. 79, 129, 1971. — 5. Seward, G. R.: Br. Dent. J. 229, 115, 1963. - 6. Sicher, H. and J. P. Weinmann: Int. Dent. J. 4, 684, 1964. — 7. Silvermann, S. and ál.: Oral Surg., O. M. O. P. 26, 184, 1968. — 8. Sugár L.: Szájbetegségek. Budapest, Medicina, 1959, 334. — 9. Summers, L.: J. of Dentistry. 1, 163, 1973. — 10. Gorlin, R. and H. Goldman: Thoma’s Oral Pathology. Mosby Company, 1970. 335, 340. И. Эстара: Необыкновенный случай периапикального остита В приведенном случае у больного со вставным протезом возник типичный периостит, локализовавшийся на апикальную область 22,23 зубов, а также периапикальный абсцесс при наличии витальности этих зубов. Процесс вероятно возник в результате травматического периостита, инфицироваашегося позже пародонтальным или гематогенным путем. Dr. E s z t á r i, I.: Der Fall einer ungewöhnlichen Ostitis periapicalis Bei einem über herausnehmbare partielle Prothese verfügenden Patienten entstand eine sich auf das apikale Gebiet der 22, 23 Zähne lokalisierende typische Periostitis, bzw. ein Abscessus periapicale, bei voller Vitalität dieser Zähne. Es ist annehmbar, das dies Folge einer traumatischen Periostitis war, die sich später auf paradontalem oder hämatogenem Wege infizierte.
