Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11. szám
322 VÁMOS IMRE DR. ÉS MTSA1 ismertettük [1,2, 3]. A módszer azon a jól ismert fiziológiai tényen alapszik, hogy az emocionális folyamatokat, így a félelmet, szorongást mindig az izom- és reflextevékenység megváltozása is kíséri. Az Achilles-inreflex félrelaxációs idejének mérésével a munkaizomzat aktivációs szintjét mérjük, amely az említett állapotokban megnő, a reflextevékenység meggyorsul. Az elektromágneses úton történő regisztrációnál direktíró EKG gép segítségével görbét kapunk, amelyről jól leolvasható a msec-ben kifejezett „félrelaxációs idő” intervallum. Szorongásos állapotban ennek rövidülése, megnyugvás esetén megnyúlása észlelhető. Az egyes mérések mennyiségi összehasonlítását biztosítja a Fejér és Hajtmann által kidolgozott matematikai módszer, amely a változás mértékét ún. „adrenalin equivalens”/mg értékben adja meg. Vizsgálatainkat három vizsgálati helyzetben végeztük: I. Úgynevezett nyugalmi értékként azt a vizsgálati eredményt tekintettük, melyet közömbös körülmények között a tulajdonképpeni beavatkozást követő héten, félórás testi pihenés után mértünk. A betegeket előzőleg minden esetben felvilágosítottuk arról, hogy szájsebészeti beavatkozást ez alkalommal végezni nem fogunk, csak a már ismert fájdalmatlan vizsgálatokat fogjuk megismételni. II. A beavatkozást közvetlen megelőző vizsgálatokat félórával a sedativ gyógyszer beadását követően, az érzéstelenítés hatásmaximumán, közvetlenül a műtőbe lépés előtt végeztük. Minden beteg a beavatkozáshoz 4 ml 2%-osLidocain c. Adr. (0,001%) injectiót kapott. III. A műtőből való kilépés után közvetlenül ugyancsak elvégeztük az említett vizsgálatokat. Eredményeinket számítógép segítségével értékeltük. Az átlagértékek összehasonlításánál 1 mintás, illetve 2 mintás Student-féle „t” próbát végeztünk. A reflexvizsgálatok eredményeit részben regresszió-analízis segítségével vizsgáltuk. Eredmények I. A pulzus- és vérnyomásmérések eredményeit az 1. táblázat érzékelteti (a táblázat számai az átlagokat és az átlagok szórásait tüntetik fel). A táblázatból kitűnik, hogy biológiailag is jelentős változások csak a kontroli-csoportnál voltak észlelhetők. Műtőbe lépéskor statisztikailag szignifikáns a pulzus és systolés vérnyomás átlagainak emelkedése a nyugalmi helyzethez viszonyítva (pulzusszámnál < = 3,640 p-=0,01 systolés vérnyomásnál < = 3,690 p<0,01). Ugyancsak szignifikáns a systolés vérnyomás süllyedése és a pulzusszám csökkenése a beavatkozás után (pulzusszámnál < = 3,010, p<0,01. systolés vérnyomásnál < = 3,840, p<0,01). A többi változás statisztikailag nem szignifikáns. II. A félrelaxációs idők méréseinek eredményeit 2. táblázatunk érzékelteti: Táblázatunkból kitűnik, hogy a nyugalmi helyzethez viszonyítva a félrelaxációs idő átlaga a műtőbe lépés előtt mindhárom csoportban csökkent, a műtőből való kilépés után pedig ismét emelkedett, de nem érte el a nyugalmi kiinduló érték szintjét. A változások mindegyike szignifikáns volt egy mintás <-próba szerint. Tekintettel arra, hogy a csoportok nyugalmi értékeinek átlagai között lényeges különbségek észlelhetők, e hatások értékelését az adrenalin equivalensek módszerének felhasználásával további elemzésnek vetettük alá. A vizsgálati csoportoknak az egyes helyzetekben két mintás t-próba szerinti összehasonlításából kitűnik, hogy a nyugalmi helyzet és a műtőbe lépés közötti különbség adrenalin equivalens átlagban kifejezve szignifikáns különbséget mutat a kontroll- („C”) csoport és az „A”, illetőleg a kontroli-csoport és a „B” csoport összehasonlítása esetén (t = 0,0378, p-<0,01, illetőleg t = 4,7497, p<0,01). Az „A” és „B” csoport között a különbség csak tendenciaszerű (t= 1,4986, p<0,10). A műtőbe való belépés és kilépés közötti adrenalin equivalens különbségek
