Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-10-01 / 10. szám
300 VIGH I. DR.—KOMLÓDI ZS. DR. К. J 22 éves nőbeteg. Vizsgálatkor a felső fogsor jobb oldalán a dens incisivus primus et secundus között az interdentalis papillánál egy előretörő, ék alakú (dens emboliformis) fogat találunk, amely az occlusalis síkot nem éri el, atipusos, igen gracili», csapszerű képződmény, tehát densjsupplementarius, amely a labium enyhe kidomborodását is okozza (1. ábra). Érdekes módon a bal oldalon szintén észleltünk számfeletti fogat, de amíg a jobb oldali nem illeszkedett be a fogsor, ill. a rágósík vonalában, addig a bal oldalon található fog teljes mértékben részt vesz a rágásban és a fogsor ívének vonalában szabályosan helyezkedik el, típusos, tehát dens supernumerarius (2. ábra). Családjában hasonló eset nem fordult elő, ennek ellenére esetünkben az öröklődést mégsem tekinthetjük kizártnak. A problémát tulajdonképpen csak a jobb oldali dens supplementarius képezte. Röntgenképek segítségével megállapítottuk, hogy ez a gracilis fog igen vékony gyökérrel folytatódik, az apex mesialis irányban kissé görbe, esontszerkezete gyengébb, és kóros elváltozás nem volt látható (3. ábra). Mivel itt fogszabályozó kezelés nem volt indokolt, a fogat lege artis kellő óvatossággal extraháltuk. Ezzel megfelelő esztétikai hatást értünk el, és a caries-prevenció követelményének is eleget tudtunk tenni (4. ábra). Megbeszélés A számfeletti fogak előfordulását a populációban 2—4%-ra becsülik. A vizsgálatok azt bizonyítják, hogyaez az anomália a maradó fogazatban gyakoribb, főleg a maxilián található és gyakran okoz sok problémát (esztétikai, caries, fájdalom, articulatio, parodontosis stb.). A számfeletti fogak bilateriális előfordulása ritkább. Erre vonatkozóan Szenthe 357 típusos számfeletti fogat vizsgált. Ebből a felső kismetszők unilaterális előfordulása 238, bilaterális előfordulása 27 eset. Kevésbé közismert, de igen jelentős, hogy ezeknek a fogaknak a jelenléte nagyon sok esetben megakadályozza a processus alveolaris csontszerkezetének normális fejlődését [5, 8]. Az alveolaris csont trajectorialis szerkezetrendszere a számfeletti, valamint a hibás helyzetben levő fogak körül gyakran megváltozik [12]. Ezen irányú vizsgálataink szerint az ilyen fogak körül a trajectorium perialveolarék száma, hossza, lefutási iránya és nagysága is más lesz. A helyzeti rendellenesség miatt azokon a területeken, ahol a nyomóerő fokozottabban érvényesül, ritkább és gyengébb trabeculákat találunk, amelyek már nem alkotnak tökéletes trajectorialis szerkezetrendszert. Itt általában a trajectorium perialveolarék vékonyabbak, ritkábbak, sőt néha egyes helyeken alig találhatók, hiányoznak. Ezért az ilyen fog rögzítettsége a legtöbb esetben jóval gyengébb, mivel az alveolusok lamina durája körül kevés trajectorium perialveolare található. Ezért mindig szükséges röntgenképek segítésével meggyőződni a számfeletti fog és az alveolaris csontszerkezet viszonyáról is.
