Fogorvosi szemle, 1975 (68. évfolyam, 1-12. szám)
1975-07-01 / 7. szám
UL.TR AH ANGKÉSZÜ LÉK 209 Fogorvosi Szemle 68. 269—211. 1975. A Szegedi Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikájának (igazgató: Tóth Károly dr., egyetemi tanár) közleménye Az ultrahangkészülék és annak parodontologiai alkalmazása Irta: KESZTHELYI GUSZTÍV dr. Az ultrahang alkalmazása a gyógyászatban több mint ötven éves múltra tekint vissza. Stomatologiai alkalmazását 1934-ben Hayes [14] javasolta először. Fogászati felhasználása fogak preparálására az ötvenes évek elején az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában kezdődött [4, 21, 28, 29, 30, 31, 32, 45, 47]. A napi sajtó hírverésére a betegek nagy várakozással tekintettek a módszer bevezetése elé. Az Amerikai Fogorvosok Egyesülete hivatalos lapjában többször is állást foglalt e kérdésben, hangoztatva, hogy még csak az első lépések történtek meg a módszer fogászati felhasználása tekintetében, s további kísérletekre, biológiai vizsgálatokra van szükség a módszer helyességének megítélése céljából [46, 48, 49]. Számos közlemény jelent meg konzerváló fogászati és protetikai alkalmazásáról [2, 3, 12, 16, 19, 22, 23, 25, 27, 33, 34, 35, 37, 40, 42, 43]. A kérdést illetően azonban évekig nem alakult ki egységes álláspont. Egyesek súlyosabb szövetkárosodást észleltek, mint a hagyományos módszer alkalmazását követően [2, 12, 27], míg mások helyes használat esetén nem tudták ezt megerősíteni [3, 19, 22, 23, 25, 34, 40, 42, 43]. Hartley [13] 1958-ban közölt vizsgálatai a fogak preparálásakor a gyorsfordulatú készülékek javára döntötték el a kérdést. Zinner [44] számolt be először ultrahanggal végzett fogkőeltávolításról 1955- ben. Napjainkban a parodontológia a fogászat egyetlen területe, ahol az ultrahangkészülék polgárjogot nyert, s használata mindennapos. A készülék és működési elve Az általános orvosi gyakorlatban használt ultrahangkészülékek piezoelektromos elv alapján másodpercenkénti 800—4000 kilociklus frekvenciával működnek. A fogkőeltávolításra használt és az alábbiakban ismertetésre kerülő készülék (Amlab, Stockholm) (1. ábra) a Joule [17] által 1847-ben felfedezett magnetostrictio elve alapján állít elő ultrahangot. Ä készülék a váltóáramot hanghullámokká alakítja. Az átalakításhoz cső, jmlca alakú nikkel vagy más ferromágneses anyag szükséges, melynek hossztengelyével párhuzamosan változó elektro-1. ábra 2. ábra
