Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)

1974-02-01 / 2. szám

62 HÍREK eredményeképpen a magárahagyott hámdarab 2 hónap alatt teljesen felszívódott, szemben a methylcholantrennel együtt bevitt autotransplantatummal, ahol az in­gerkeltő anyag hatására a 60. napon a hámból valódi cysta fejlődött. Sugár László dr.: „Kivehető rögzítő sínek értékelése”. A fogágybetegség gyógyítása során a parodontalis gyulladás gyógyításán és a tasak­­eltávolításon kívül a fogak rágóképességének helyreállítására szükséges a stabilitásukat vesztett fogak rögzítése, sínezése is. A sín a rágóerőnek a fogakra károsító hatását csökkenti azáltal, hogy az erőt a még kellően rögzített fogakra is átviszi. A sín terve­zésekor mechanikai, biológiai, esztétikai és higiénés szempontokat is figyelembe ve­szünk. Kezdődő fogágybetegségek gyógyításakor, ha a fogmeder pusztulása nem ha­ladta meg a gyökér nyaki harmadát, kivehető sín készítése indokolt olyan esetekben, amikor ezt a fogak helyzete és a harapás lehetővé teszi. A kivehető sínre alkalmas a vitalliumból vagy aranyból öntött Elbrecht-féle tovafutó kapocsrendszerből álló sín. A sínt Kemény úgy módosította, hogy a frontfogakat buccalisan fém helyett clear­­akrilátból készült bástyakapcsokkal rögzíti. Az esztétikai szempontok figyelembevé­telével készíthetjük a sínt úgy is, hogy a buccalisan és orálisán levő tovafutó kapcsokat clear-akrilátból készítjük és a két akrilát sínt 0,7 mm-es dróttal kötjük össze. A sín elkészítése egyszerű és a fogaknak 2 — 3 évig kielégítő rögzítést biztosít. 1973. nov. 22-i ülés programja: Komári József dr.: „A túlterhelés kiiktatásának mód­szerei.” A fog támasztó szöveteire ható túlterhelés eliminálásához szükséges eszköz meg­választásában a parodontium állapotát tekinti döntő fontosságúnak. 1. Amikor a parodontium még ép vagy alig károsodott, akkor a becsiszolást, illetőleg a saját szerkesztésű orthocryl harapásemelő síneket tartja a leginkább célravezetőnek. 2. A foglazulás stádiumában eredményt elsősorban az állandóan viselhető sínektől re­mél. Ezzel kapcsolatban legújabb megoldását a transcoronalis drót-ligatúrát, valamint a komplikált eseteknek endoossealis implantatióval történő ellátását ismertette. 3. A művi túlterhelés esetei közül a támfogak parodontiumának védelmére az általa konst­ruált reteszkapcsot ajánlja, amely az elhorgonyzáshoz a merevítő rudat veszi igénybe. Beszámoló a Niedersachsen-i (NSZK) Fogorvosi Kamara továbbképző tanfolyamáról (1973. IX. 1—8.) A Niedersachsen-i Fogorvosi Kamara meghívására „A dysgnathiák sebészi gyógyí­tása” című előadással vettem részt, a Kamara által Norderney szigetén rendezett továbbképző tanfolyamon. A mintaszerűen rendezett tanfolyamnak csak az első két napján voltam jelen, amelyek közül a másodikon hangzott el az én előadásom is. Az első két nap előadásai közül elsősorban a mainzi gyógyszertan-professzor, Kahl elő­adása volt a számomra is igen érdekes, aki egyes gyógyszerek hatása és a közlekedés összefüggéséről beszélt. Jó néhány nálunk is sokak által szedett enyhe nyugtató és antihistamin készítménynek a reflex tevékenységére gyakorolt meglepően intenzív hatását tudta kísérletesen kimutatni. Még a tanfolyam kezdete előtt módomban állott megtekinteni a hannoveri fog­orvosi fakultást — amely 1969-ben kezdte meg működését — és vezetőjével Jung professzorral eszmecserét folytatni az oktatási idő optimális felhasználásáról és az ok­tatási módszerekről. A fakultás jelenleg ideiglenes elhelyezésben dolgozik, de már épül az új klinika a Kar számára. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ő hallgatói létszámuk mellett (évi 20 fő) mi nagyon elégedettek lennénk a jelenlegi, szerintük már elavult helyiségekkel és berendezési tárgyakkal, műszerezettségükkel. Újra meg kell állapítanom azt a mar sokszor hangoztatott tényt, hogy hazánkban a fogorvosi oktató intézetek sokkal nagyobb mértékben maradtak el a világszínvonal­tól, mint az egészségügy egyéb ágazatai. Egyetlen más területen sem ennyire szembe­szökő a különbség. Csak egyetlen példa: Hannoverben évi 20 hallgatóra 34 legkorsze­rűbben felszerelt munkahely jut, míg nálunk kevesebb a rendelkezésre álló munkahely, mint az egy évfolyamra felvett hallgatók száma. A tanterv nagyjából hasonló a mienk­hez horizontális tagozódással preklinikumra és klinikumra. Az integrált oktatást még nem vezették be. Tanulmányutam konklúziójaként csak azt szögezhetem le, hogy a budapesti Fog­orvostudományi Kar égetően sürgős rekonstrukcióra szorul, már csak azért is, mert 1975-ben nemzetközi szájsebészeti symposiont akarnak nálunk rendezni. Addigra leg­alább annyit kellene elérnünk, hogy valami konkrét elfogadott tervet és elkezdett munkát tudjunk az idelátogatóknak bemutatni. Berényi Béla dr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom