Fogorvosi szemle, 1974 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
46 BERÉNYI BÉLA DR—DÉNES JÓZSEF DR. a műtétet, mert az utóbbi módszer körülményesebb és végső eredménye bizonytalanabb. 2. A régebben legelterjedtebb „fedett” műtéteket (pl. Kostecka) elsősorban a recidiva veszélye miatt —- kivételes esetektől eltekintve — kerüljük. Ügy gondoljuk azonban, nem helyes, ha minden esetben ugyanazt a műtétet végezzük, csak azért, mert azt jól begyakoroltuk. Nem vitatjuk a rutinszerűen végzett műtét előnyeit, mégis fontosabbnak tartjuk, hogy a pontos diagnosis határozza meg a műtéti módszert. Azokban az esetekben pl., ahol a gonion-szög a bázisszög és corpus-ramus arány az átlagértékhez áll közel és a száj nyitás mértéke nem korlátozott, általában Obwegeser sagittalis ramus osteotomiáját választjuk (2. és 3. ábra). Ilyen esetekben ugyanis a recidiva valószínűsége csekély és — intraoralis műtét lévén — az esztétikai eredmény a legtökéletesebb. Ha azonban a progenia extrem fokú, a gonion- és a bázisszög lényegesen nagyobb a normálisnál, vagy a progeniához nyitott harapás is járul, sikeresebben alkalmazhatók az extraoralis műtétek. 3. ábra. 1. eset. Progenia műtét előtt és 3 hónappal a Trauner—Obivegeser-műtét után 4. ábra. ,,Fordított L alakú” osteotomia A Hinds által leírt kis retroangularis bőrmetszésből a mandibula ramusa egészen az incisuráig jól megközelíthető. A canalis mandibulae fölött és mögött az osteotomiát az ér- és idegköteg sérülésének veszélye nélkül el lehet végezni. Eleinte az eredeti, Hinds és Robinson által leírt verticalis osteotomiát alkalmaztuk. Sok esetben azonban azt tapasztaltuk, hogy a distalis fragmentum processus coronoideusán tapadó musculus temporalis contractio ja ellenében nagyon nehéz az occlusiót helyesen beállítani. Ezért később olyképpen módosítottuk az eljárást (Berényi), hogy a verticalis osteotomiát nem vezetjük az incisuráig, hanem 10—15 mm-rel az incisura alatt 90°-os szögben elfordulva a ramus hossztengelyére merőlegesen vágjuk át a csontot annak elülső széléig. Ezáltal az osteotomiának fordított L alakja lesz. A processus coronoideus a rajta tapadó izommal együtt a proximalis fragmentumon marad, és így az occlusio könnyen beállítható még nyitott harapással szövődött progenia esetében is (4. ábra). Hasonló alakú osteotomiát Trauner és Obwegeser is leírtak, azzal az eltéréssel, hogy ők a horizontalis osteotomiát intraoralis feltárásból a lingualis oldalon végezték el, majd külső feltárásból az osteotomia verticalis részét. Mi ugyanabból a kis bőrmetszésből végezzük el a teljes osteotomiát. A proximalis törvégeket lap szerint a ramus lateralis oldalára fektetjük, majd drótvarrattal rögzítjük.
