Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-02-01 / 2. szám
1973. február LXV1. évfolyam 2. szám FOGORVOSI SZEMLE FŐSZERKESZTŐ: Prof. dr. VARGA ISTVÁN Szerkesztették: 11)08—1925. KÖKMÖCZY ZOLTÁN dr., m*»—1 #31. Prof. MtREUI GUSZTÁV Fogorvosi Szemle 66. 33—37. 1973. Л Semmelweis Orvostudományi Kgyetem Fogpótlásiam Klinikájának (igazgató: Schranz Dénes dr., egyetemi tanár), valamint Szájsebészeti és Fogászati Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr., egyetemi tanár) közleménye A nyúlajkas és farkastorkú betegek postoperativ protheticai ellátása Irta: CEGLÉDI GÉZAdr. — ÜNGER ANDRÁS dr. A szervezetben leggyakrabban előforduló fejlődési rendellenesség, amely az újszülöttek l%o-én észlelhető [1], az ajak és a szájpad hasadéka. Az elváltozáshoz az eset súlyosságától függően különböző állcsont- és fogazat! anomáliák társulnak: a felső állcsont oldalirányú összenyomottsága, retrognathia, relativ progenia, a felső fogak palatinalis (vagy intra-) versiója, részben áttört és szabálytalan alakú fogak, a szájpad hasadékában elhelyezkedő fogak stb. [2, 3, 4]. A középarc elváltozásai, az orrszárnyak lehúzódása, az orrsövény elferdülése, a fejletlen praemaxilla és az ebből eredő progen jellegű arcprofil, valamint a műtétek után a felső ajkon visszamaradó torzító hegek nemcsak előnytelen külsőt kölcsönöznek a patiensnek, hanem nehezítik a társadalomba illeszkedésüket is. Munkánk arra irányult, hogy a gyakorlatunkban előfordult 50 ilyen típusú eset megoldása és 3 éves megfigyelése kapcsán szerzett gyakorlati tapasztalataink és irodalmi ismereteink alapján részletesen elemezzük és értékeljük, hogy az ismert különböző therapiás eljárások közül melyeket tarthatjuk megfelelőnek. A reális összehasonlíthatóság céljából olyan azonos típusú eseteket választottunk, amelyekben a nvúlajak és farkastorok következményeként fejletlen praemaxilla, ennek megfelelően relatív progenia volt, valamint elegendő számú, többé-kevésbé resistens parodontiumú fogat találtunk. A therapia elsősorban sebészi, majd ezt követheti az orthodontiai kezelés, melynek eredményessége ezekben az esetekben nagyon kétséges [5] és inkább csak az egyes fogak helyzeti rendellenességeinek correctiójára alkalmas. Ezután a helyreállító protheticai ellátás nyújtja a végső reconstruetiót, amely „a száj csontos- és lágyképleteinek sokszor nagyfokú hiánya, deformálódása miatt e képleteknek nemcsak alaki reconstructióját, hanem a pathologiás disfunctio megszüntetésével a normális physiologiás működést is helyreállítani igyekszik” (Kertész) [6]. Végül célszerű a beteget phoniatriai és psychotherapiás kezelésben részesíteni. Fogpótlásaink tervezésekor figyelembe kell venni a patiens életkorát, illetőleg az arckoponya fejlettségét, nehogy a maxilla amúgyis megzavart fejlődését therapiás eszközeinkkel akadályozzuk.
