Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

LIDOCAIN-TÜLÉRZÉKENYSÉG

17

Megbeszélés

Az irodalomban közölt kortörténetek sokszínűsége mind a tünetek, mind a bőrpróbák változatos eredményeit illetően azt mutatja, hogy a lidocaintúlérzékenység nem értékelhető egyértelműen. Az a tény azonban, hogy túlérzékenység e szer alkalmazása utáni első évtizedben egyáltalán nem fordult elő, napjainkban pedig egyre gyakoribb, arra utal, hogy világszerte bizonyos sensibilizálódási folyamat indult meg; következésképpen a jövőben egyre gyakrabban várhatunk nemkívánatos reactiókat ezen gyógyszer alkalmazása kapcsán. Említést érdemel, hogy az esetek többségében nem is enyhe allergiás jelenségekről volt szó, hanem az életet is veszélyeztető heveny reactio került előtérbe. Hogy ezek a reactiók mennyiben tekinthetők ténylegesen, a szó valódi értelmében allergiásnak, ill. csoport-specifikusnak, azt sem az irodalomban fellelhető beszámolók többségében, sem a mi betegeinken nem sikerült határozottan eldönteni. Az in vitro végzett vizsgálatok eredményeinek értékelése általában még bizonytalan, positi vitásuk nagy valószínűséggel túlérzékenységre utal, negativitásuk viszont egyáltalán nem zárja ki ennek meglétét. A rosetta formatiós test egyes eredményei a mi betegeinken sem egyeznek kívánatos módon a klinikai megfigyelésekkel.

A mi betegeinken inkább általános allergiás készség mellett szól az, hogy a bőrérzékenységi próbákban nem sikerült határozott csoport-specificitást kimutatni; betegeink egyéb anyagokra viszont nem mutattak túlérzékenységet. A bőr-reactiók erőssége, illetve az időbeli lefutásuk közötti különbség mégis bizonyos fokú specificitásra enged következtetni. Ezt az a tény is alátámasztja, hogy egyikükön az enyhe és elhúzódó bőr-reactiót kiváltó localanaestheticummal végrehajtott műtéti beavatkozás szövődménymentesen zajlott le.

Jogos igényként merül fel betegeink és a hasonlóan több szerrel szemben érzékeny személyek, ill. kezelő/operáló orvosaik részéről olyan megbízható próba, amely minden kétséget kizáróan, de legalább megnyugtatóan kimutatná, hogy a betegen szükség esetén végül is melyik localanaestheticum alkalmazható kockázatmentesen.

Mondanivalónkat összegezve: a pathomechanismus tisztázása helyett arra kell szorítkoznunk, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy a köztudatban eddig teljesen mellékhatásmentesnek ismert lidocainnal súlyos, váratlan reactiók fordulhatnak elő, melyek esetleg lethalis kimenetelűek is lehetnek.

IRODALOM: I. Dawson-Butterworth, К.: Dangers of lignocaine. Brit. Med. J. 5346: 1674. (1963). — 2. DiGiovanni, A. J.: Xylocaine convulsions: analysis of two cases, intoxication or sensitization? Anesth. Analg. (Cleveland) 42: 355. (1963). — 3. Divinyi T. és Horváth, Gy.: Személyes közlés. — 4. Elder, J. L. a. IF. G. Smith: Dangers of lignocaine. Brit. Med. J. (suppl.) 5346: 1416. (1963). — 5. Gregg, J. B., G. L. Barnett, a. D. L. Ensberg: Mucosal slough. Reactions to topical anesthetics, Lidocaine. Arch. Otolaryng. 77: 1. (1963). — 6. Holti, G. a. F. J. Hood: An anaphylactoid reaction to lignocaine Dental Pract. (Bristol) 15: 294. (1965). — 7. Kirkler, D. M.: Allergy to lignocaine. Lancet 7: 159. (1962). — 8. Morriset, L. M.: Fatal anaphylaxtic reaction to lignocaine U. S. Armed Forces M. J. 8: 740. (1 957). Idézi DiGiovanni. -— 9. Noble, D. IF. a. G. F. Pierce: Allergy to lignocaine. A case history. Lancet 2: 1436. (1961). — 10. Perrudet-Badoux, A. a. P. C. Frei: Detection of antibodies on blood lymphocytes in drug hypersensitivity using a rosette technique. Int. Arch. Allergy 41: 151. (1971). — II. Waldman, H. B. a. G. Binkley: Lidocaine hypersensitivity: report of case. JADA 74: 747. (1967). — 12. Wigand, F. T.: Untoward reaction to lidocaine: report of a case. .1. Oral Surg. 16: 4. (1958).