Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
NYELV-CARCINOMA 19-9 Fogorvosi Szemle 66. 199—204. 1973. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Fogászati és Szájsebészeti Klinikájának (igazgató: Berényi Béla dr. egyetemi tanár) közleménye A nyelv-carcinoma két ritka esete Irta: SALLAY KORNÉLIA dr. és CSIBA ÁRPÁD dr. A sejt-malignisatio folyamatát és a szervezet antitumoralis válaszát fokozatosan sikerül megismernünk. Tudjuk, hogy a daganatsejtek felszínén új antigen jelenhet meg, amely a gazdaszervezetben humoralis és celluralis ellenanyagok termelését indíthatja el; a humoralis ellenanyagok, úgy látszik, nem védik az egyént a tumorsejtek invasiója ellen, a tumor elleni védelem — akárcsak a transplantatiós immunitas — cellularis, késői típusú immunitáshoz kötött [3, 4, 5, 10, 18, 20]. Praecancerosus elváltozásban vagy primaer daganat körül gyulladásos, elsősorban mononuciearis sejtekből álló stroma-reakciót láthatunk. Azonban nem tumoros nyálkahártyabetegségekben is lehet jelen gömbsejtes beszűrődés, sőt, az ép hámban is találhatunk lyniphocvtákat [ 1, 2, 21]. Mivel az egyszerű szövettani festés antitumoralis reakcióra jellegzetes elváltozásokat a tumor körüli gömbsejtes beszűrődés ben nem mutat ki; a hám alatti vagy a daganat körüli stroma-reakció alapján diagnosztikai vagy prognosztikai következtetést nem vonhatunk le. Ismerünk praecancerosisnak tekinthető szájnyálkahártya-betegségeket (leukoplakia, cheilitis abrasiva praecancerosa Manganotti [9], ruber planus, oralis submucosus fibrosis), melyek alkalmat adhatnának a rákmegelőző kötőszövetfolyamatok megfigyelésére. Azonban a beteg vagy már kifejlődött tumorral jelentkezik, vagy a tumorgyanús helyet még a tumor kifejlődése előtt kimetsszük, megfosztva ezzel az esetet a bizonyítékától. Ezért még az oralis carcinomák esetében is — amelyek pedig szemmel követhetők — csak lassan halad a rákmegelőző állapot felismerése. Két nyelv-carcinomás betegünket primaer tumoruk megjelenése előtt több ízben is volt alkalmunk vizsgálni, daganatuk szinte a szemünk előtt fejlődött ki, az egyik feltehetően a nyálkahártya alatt kialakult fibrosis, a másik erosiós lichen talaján. Úgy gondoljuk, hogy tanulságuk közhasznú lehet. Az első eset arra figyelmeztet, hogy rákmegelőző állapotokban a makroszkópos tüneteket necsak a nyálkahártya felszínén, hanem a hám alatti kötőszövetben is észrevegyük. A második eset arra hívja fel a figyelmet, hogy a lokálisan alkalmazott immun,suppressio — különösen időskorban — elősegítheti a lichenes nyálkahártya hámjának malignisatióját. 1 1. eset. P. F. hegesztő 1965-ben, 51 éves korában jelentkezett először, leginkább a dohányzás után észlelt csípős érzés panaszával a nyelvén. Elmondta, hogy 1964-ben gyomorfekély miatt operálták. A műtét óta az ételeket erősen borsozva, paprikázva fogyasztotta. A hadifogságban elszenvedett vérhason kívül más súlyosabb betegsége nem volt. Vizsgálatkor a nyelvhát közepén a papillae circumvallatae vonala előtt 3-szor 1,5 cm-nyi depapillált területet, a bal szájzúgtól befelé háromszög alakú, kockakő rajzolatú hyperkeratotikus nyálkahártyát lehetett látni. Vérképe normális, süllyedése 5 mm/óra volt. Dg.: Leukoplakia oris. A beteg leukoplakiája egy év alatt elmúlt, miután a dohányzást napi 4—5 cigarettára csökkentette. 1968-ban a dohányzást teljesen abbahagyta, mert szájában időnként „kis kerek sebek” keletkeztek, melyek 2—-3 napig álltak fenn. 1969-ben aphthának tartott erosióit ezüstnitrát oldattal ecsetelték. 1970 júliusában egyszerre több „aphtha” is megjelent a szájában. Vizsgálatkor a nyelvhát közepén, közel a papillae circumvallatae vonalához 10—15 gombostűfejnyi
