Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-07-01 / 7. szám
ÍNYGYULLADÁS 197 30 éves korcsoportban 60% agingivitisek frekvenciája. (A mi vizsgálataink szerint a 30 — 34 évesek száma aránylag kevés, ezért az ezekre vonatkozó százalékszámok nem tekinthetők véglegesnek.) Ez az észlelés is amellett, szól hogy a terhes nőkön előforduló gingivitis nem gyakoribb, mint az azonos korú lakosságé. A lehetséges lokális tényezőket vizsgálva már Bíró és Árkövy elkülönítették a terhességi ínygyulladások csoportjától az általuk gingivitis tartaricának nevezett, fogkő által okozott gyulladást. Ziskin, Blackberg és Stout a gingivitis esetek 77,4%-ában rossz szájhygienét találtak. Újabb vizsgálatok a terhességi ínygyulladás okát a bacterialis plakkban látják, melynek mennyisége vizsgálatainkban az ínygyulladás intenzitásával párhuzamosan nőtt. Cohen és mtsai a fogkőnek tulajdonítanak fontosabb szerepet. Künzel, Klimm és Ihl 134 terhes nőnél fokozott szájápolás hatására a bacterialis plakk és ínygyulladás significáns csökkenését észlelte; hasonló tapasztalatokról számol be Silness és Löe, valamint Camilleri és Hugoson is. Saját vizsgálatainkban az esetek 98,47%-ában ki tudtunk mutatni lokális okot, tehát csak az esetek 1,53%-ában okolható egyedül a terhesség az ínygyulladásért. Hasonló megállapításra jutott Salden, aki 503 terhes nő vizsgálata során tiszta gingivitis gravidarum képet, mely lokális okokra nem volt visszavezethető, csak 5,2%-ban talált. Azokban az esetekben, amikor vizsgálataink szerint az ínygyulladás csak terhességre volt visszavezethető, az íny gyulladása a felső metszőfogakra és molarisok tájékára is kiterjedt, utóbbi megegyezik Löe észleleteivel. A különböző vizsgálók véleménye, mely szerint a terhességi ínygyulladás intenzitása a terhesség előrehaladtával az alsó metszőfogak körül növekszik leginkább, szintén a lokális okok szerepe mellett szól, mivel a fog kőlerakódás itt a legintenzívebb. Ha csupán a terhesség okozná az ínygyulladást, annak minden fog melletti ínyen egyformán kellene jelentkeznie. A terhesség alatt megváltozott hormonszintet többen teszik felelőssé az ínyelváltozásokért. Hugoson abból a tényből, hogy a terhesség előrehaladtával az ínygyulladás intenzitása nő, de a bacterialis plakk mennyisége nem, — hormonális faktor szerepére következtet. A gingivitis súlyosságának fokozódása, vizsgálatai szerint, a sexualhormonok koncentráció-változásával áll arányban. Itt elsősorban a megnövekedett progesteron-szintnek az íny microvascularis rendszerére kifejtett hatása szerepel. Mühlemann a magas folliculin-koncentrációt teszi felelőssé, mely a szájnyálkahártyát oedemára és vérzésekre teszi hajlamossá, de a lokális irritációt kb. egyenértékű tényezőnek tartja. Lindhe és Branemark szerint a hormonális tényezők súlyosbítják a lokális irritáció okozta gingivitist. Löe szerint a terhesség alatt a bacteriumok és szervezet közötti megváltozott egyensúly következtében lokális okok inkább váltanak ki gyulladást. Szerepel itt elsősorban az oestron vízkötő-, duzzasztó hatása, valamint a progesteron permeabilitást fokozó és a hámsejtek maturatióját csökkentő hatása. E hatásmechanizmus mellett szól az a tapasztalat, hogy bár a terhesség alatt a tasakmélység nő, az elváltozások szülés után maradandó parodontium károsodás nélkül visszafejlődnek. A tasakmélység növekedését a gingiva szabad szélének az oedemájaokozza. A szövettani vizsgálatok eredményei is alátámasztják azt a nézetet, mely szerint a gingivitis gravidarum mikroszkópos képe nem különbözik lényegesen a közönséges ínygyulladásétól. Haim elektronmikroszkópos vizsgálatai szerint is dominál a hám nagyfokú intercellularis oedemája. Bocskai/ és mtsai szerint a PÁS reakció és a gamma-metachromasia gingitivis gravidarumnál gyengébb. Összegezve saját tapasztalatainkat, ezek az irodalmi adatok nagy részével egybevágva arra utalnak, hogy a genuin gingivitis gravidarum, azaz a csupán terhességnek tulajdonítható ínygyulladás kis százalékban fordul elő. Az esetek
