Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-06-01 / 6. szám
PULPAKEZELÉSI ELJÁRÁS 177 Módszer A kezelések sarkalatos pontja természetesen a gyógyulás prognózisa szempontjából a megközelítően pontos diagnózis megállapítása volt. Tekintettel arra, hogy a pulpitis egyes fázisainak és kiterjedésének szöveti képe és klinikai tünetei között nincs szoros összefüggés, igyekeztem a szakirodalomban erre vonatkozó adatok alapján az eseteket kiválasztani (Boros, Adler-Záray). A klinikai tünetekből következtetett szövettani diagnózis helyett sokkal lényegesebb feladat a gyakorlat szempontjából — adott esetben —- támpontokat keresni a folyamat reversibilis vagy irreversibilis jellegének differenciálására. Pulpasapkázásra alkalmasnak minősítettük a tünetmentes és accidentalisan sérült pulpájú, valamint a nem több, mint három napja fennálló kezdődő pulpitises fogakat abban az esetben, ha a fájdalom ez idő alatt nem volt állandó, hanem csak szakaszosan jelentkezett. Ez utóbbiaknál figyelembe vettük azt, hogy a fogak meleg hatására és kopogtatásra ne legyenek érzékenyek, viszont hideg és elektromos ingerekre vitalis reakciókat adjanak. Direkt sapkázáskor az említett diagnosztikai adatok mellett mindig figyelembe vettük a pulpaseb, vagy a rajta megjelenő vér színvizsgálatának eredményét (Eif inger). Csak olyan eseteket tartottunk direkt pulpasapkázásra alkalmasnak, amelyekben a fenti feltételek mellett a pulpaseb, vagy az abból szivárgó vér színe világos piros volt, és a fog bél közvetlenül az exponált területen látszott. A sötét vér vagy gennycsepp megjelenését, vagy a fogbél látszólagos visszahúzódását — amelyek feltehetőleg kiterjedt tályogképződésre utalnak — a pulpakezelés abszolút kontraindikációjának tartottuk akkor is, ha a fog esetleg kopogtatáskor nem volt érzékeny, és még vitális volt. A kezelés indikációjánál figyelembe vettük a páciensek életkorát is. Fiatal korban általában jobb eredményekre számíthatunk, bár a kezelés sikerét végső fokon nem a páciens életkora, hanem a fogbél vitalitásának mértéke, ellenállóképessége határozza meg. Kezelési eljárás Indirekt sapkázáskor a véglegesen kialakított és a szuvas dentintől teljesen megtisztított üreg pulpalis falára, ott ahol a szuvasodás legjobban megközelítette a fog belet, illetve direkt sapkázáskor a pulpaseb területére steril körülmények között, vérzéscsillapítás és teljes kiszárítás után a homorú fémsapka űrtartalmának megfelelő mennyiségű pasztaszerű Neocalc-ot helyezünk. Ezután a fémsapkával kupolaszerűén beborítjuk a pulpa sebét fedő gyógyszert (1. és 2. ábra). A fémsapka szélei a pulpaseb körül ép dentinen támaszkodnak. A sapka i? d c b a 1. ábra. Direkt pulpasapkázás sémája: a) a pulpaseb; b) pulpa sebére helyezett Neocalc; c) homorú fémlemez („sapka"); d) a gyógyszeres kötést fedő cement; e) amalgám (betét) fedőtömés
