Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)

1973-04-01 / 4. szám

VÉS TIBULUMPL ASTICA

115

hatatlan tényezők tömegétől függ, mert a száj környékén az izmok systemába foglaltak. Ha a systema területén gondos analízissal regisztrálnánk minden kiesést vagy hibás működést, akkor is alig lehetne az individuális morphologiai eltéréseket és mindezek előtt az individuális alkalmazkodási képességeket kiszámítani. Ezért lényegében csak az érintett izmok, illetve izomrészek normál functióinak megtárgyalására szorítkozhatunk (4. ábra), de figyelembe vesszük, hogy minden izomnak megvan a maga antagonistája, mely funkcionális egyen - súly létesítésére törekszik.

3. ábra. Az izmuk eredési helyei (fekete) fogatlan öregember koponyáján. A számok magyarázatát lásd az I. rész 3. és 4. ábráinál. — 2'J. M. temporalis, 30. m. splenius capitis, 31. m. sternocleidomastoideus, 32. m. stylo phy oideus, 33. m. styloglossus

A m. orbicularis oris feladata sokféle. Az izom pars marginálisa az ajkakat a fogak felé, az ajakpírt befelé húzza, a pars labialis pedig az ajkakat kifelé nyomja. Protetikai vonatkozásban az izomnak a protézis-szélek légmentes lezárásában van szerepe, amikor is a fornix vestibuli mozgatható nyálkahártyáját a lemez széléhez szorítja. Az origo maxillaris és mandibularis segíti a száj csücsörítésében, például pipázásnál, dohányzásnál, csóknál. Mindkét izomrésznek éppenúgy, mint az origo nasalisnak, a szájrés szimmetrikus állásában és ennek tónus-szabályozásában van jelentősége; egyoldalú contractiók esetén a száj