Fogorvosi szemle, 1973 (66. évfolyam, 1-12. szám)
1973-03-01 / 3. szám
86 ACKERMANN A. DR—NEMES GY. DR. gyalogosok közlekedési rutinját, fegyelmét, a közúthálózat fejlettségi fokát, a biztonsági öv szerepét stb. Klinikai adatok és modellkísérletek egyaránt bizonyítják, hogy k.b.-nél a sérülésnek leginkább kitett testrész a fej és az arc. A 3. ábra adatai azt mutatják, hogy az 1960-as években, 100 közlekedési balesetes beteg közül 70-nél a fejre is localizálódott sérülés. Különböző szerzők szerint a közlekedési sérülések 6—8%-a, azaz a fejsérülések 8—11%-a maxillo-facialis sérülés. Fej- és arcsérülések gyakorisága közlekedési baleseteknél E. Gögler ........................................... .. 1960 71% R. 0. Dingman—P. Natvig . . . . . . 1964 72% K. Müller—W. Allmaras............... 9 .. 1968 10% F. Huelke ........................................... . . 1968-1 О o'M. Weinreich....................................... .. 1969 10% Központi Statisztikai Hivatal . . . . 1970 64% 3. ábra 4. ábra Hazai viszonyokat vizsgálva (4. ábra) azt tapasztaljuk, hogy a baleseti sérülések számának növekedésével párhuzamosan emelkedik az egész fejet érő sérülések száma. 1965—1968. közti időszakban a fejsérülések százalékos arányának csökkenését az okozta, hogy a bukósisak bevezetése után az agykoponya-sérülések száma csökkent (az arckoponyáé nem). A személygépkocsiállomány 1968-tól történő ugrásszerű növekedése viszont a csökkenő tendenciát compenzálta, a fejsérülések abszolút és relatív szaporodását okozva. 2. A közlekedési arcsérülések dinamikájának vizsgálata. A két intézet egységes szempontok szerint kezelt beteganyaga az intézetek profiljából eredő különbségek miatt nem vonható össze, de párhuzamos elemzése lényeges
