Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
82 GYULAVÁRI OLIVÉR DR. Fogorvosi Szemle 65. 82—89. 1972. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Stomatologiai Klinikájának (igazgató: Adler Péter dr. egy. tanár) közleménye Csekély súllyal született 9 — 10 éves gyermekek fog- és csontfejlődésének vizsgálata Irta: GYULAVÁRI OLIVÉR dr. A fog- és csontrendszer fejlettsége, valamint a többi fejlettségi mutató között egyesek —■ az alkalmazott módszertől és vizsgálati anyagtól függően — különböző fokú párhuzamot észleltek, mások viszont azt tapasztalták, hogy a különböző rendszerek fejlettsége egymástól függetlenül variál. Az eruptio és a testmagasság között párhuzamot talált Spier, Wallis, Cattel; — a korai nemi érés korai fogváltással járt Shuttleworth, Clements, Davies-Thomas és Pickett anyagában; Sutow és Terasaki a csontéletkort találta párhuzamosnak az áttört fogak számával. Krogman csak kisfokú összefüggést talált a fog- és csontfejlődés között, míg Hotz szoros párhuzamot („very close association”). Lauterstein a rtg-képek alapján nyert fog- és csontéletkort használva számított korrelációt a fog-, a csont-, a chronologiai kor és a fogak száma között, s a legerősebb pozitív kapcsolatot a fog- és csontéletkor között kapta. Lewis és Garn kismérvű korrelációt talált. Ezzel ellentétben De Coster, valamint Steel azt találta, hogy a fog- és csontrendszer fejlettsége egymástól függetlenül variál. A két rendszer párhuzamos túlfejlettsége, ill. retardatiója, továbbá az egyik rendszer túlfejlettsége mellett a másik retardatiója alapján anyagukat mindketten csoportokba osztották. A két rendszer független variációjáról tanúskodik Lamons és Gray munkája is. Az eredmények ilyen különbözősége főleg a módszerek pontatlanságának és megbízhatatlanságának tulajdonítható, nemkülönben annak, hogy a rendelkezésre álló standardok nyilván nem teljesen megfelelőek. Űj, pontosabb standardok szükségességét éppen ezért sokan felvetik. Ezen túlmenően egyesek a fogéletkor meghatározásához mindössze egyetlen fogat használnak — így Clements, Davies-Thomas és Pickett az M2i~t, Lewis és Garn, Gleiser és Hunt, továbbá Lauterstein az Мц-t, Steel három fogat, mások nvolc-tizet. Ha viszont tekintetbe vesszük az egyes fogak korának egy egyeden belüli nagy variabilitását, érthetővé válik a különböző vizsgálati eredmények közti ellentmondás. Ez a variabilitás egyébként Steel, Lamons és Gray szerint a normális fogfejlődés jellemzője. Steel ezért szükségesnek tartja annak tisztázását, hogy mely elemek a legalkalmasabbak a fogéletkor jellemzésére, de vizsgáltjainak kis száma ehhez nem ad támpontot. Hotz szerint a 6—11 éves korban а Рц és az I2S látszik a legalkalmasabbnak, de normális vizsgálati anyaga Greulich és Pyle standardjaihoz képest retardált. Steel adatai szerint az angol gyermekek szintén lemaradást mutatnak az amerikaiakkal szemben fejlettségük tekintetében. Legutóbb az életnek fejlettségi hátránnyal indult, vegyes, kóros csoportot vizsgáltunk 6—7 éves korban (Gyulavári). Az akkor felmerült és nyitvahagyott kérdésekre válaszolandó, hasonló jellegű, nagyobb számú csoporton végeztünk keresztmetszet-vizsgálatot későbbi életkorban. Anyag és módszer A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szülészeti Klinikáján az 1955. IV. 7 és és 1956. VIII. 4 között született gyermekek közül azokat hívtuk be vizsgálatra,
