Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-03-01 / 3. szám
FUNKCIÓS LENYOMAT 71 részre oszthatjuk. Az egyiket üresjárati, a másikat rágóstabilitásnak nevezném. Üresjárati stabilitásról akkor beszélhetünk, ha a helyesen szerkesztett teljes alsó fogpótlás az állkapocs üres mozgásai közben pl. szájnyitás, beszéd, nyelés stb., valamint a rágófelületek rágástól független érintkezésekor egyensúlyi helyzetéből zavaróan nem mozdul el. Rágóstabilitáson az értendő, ha a teljes alsó lemezes fogpótlás rágás közben a falat összeszorításakor, a rágófelületeknek a rágómozgással kapcsolatos érintkezésekor nem mozdul el zavaróan a nyálkahártya-csontalapzatról, durvább ételrészek nem kerülnek az alaplemez alá. A lenyomatot azért kell ezen szempontok szerint ellenőriznünk, mert a kész fogpótlás funkcionális stabilitása elsősorban a funkciós lenyomat üresjárati és ,,rágóstabilitásának” függvénye. Ha a funkciós lenyomatnak az üresjárati stabilitását nem tudtuk biztosítani — tehát beszéd, nyelés, fiziológiás nyelvmozgások stb. közben fundamentumáról zavaróan elmozdul —-, akkor a kész protézis üresjárati stabilitása sincs biztosítva. A funkciós lenyomat üresjárati stabilitásának ellenőrzését döntően befolyásolja a kanálnyelek helyzete, formája, s a környező lágyrészekhez való viszonya. Az ellenőrzés érdekében mérsékelt fiziológiás mozgásokat végeztessünk, az extrém, szélsőséges mozgások kerülendők. Ellenőrző mozgáspróbák: 1. szájnyitás, 2. az ajak enyhe csücsörítése, és a szájzugok szimmetrikus távolítása félig nyitott szájrés mellett, 3. nyelés, 4. a nyelv mozgatása, 5. beszédpróba. A második mozgáspróba második fázisában, a szájzugok szimmetrikus távolításakor az alsó ajak erősen az egyéni kanál frontális-vestibularis felszínéhez simul. A frenulum buccale megfeszül, és distalis irányba mozdul. Fogatlan szájban ekkor az ajak a sublingualis tájék frontalis része fölé hajlik. Ugyanakkor a buccinator-tasak tágul, tehát a kétoldali bucca — interbuccalis tensio (Kovács) — stabilizáló hatása csökken. A negyedik mozgáspróba csak akkor értékelhető, ha mozgás közben a nyelv a gerincélvonalon belül marad. A nyelv fiziológiás mozgásai során, élettani funkciójának betöltésekor (a falat fogsor közé terelése, nyelés, beszéd stb.) a fogív területét nem hagyja el. Ha pl. a nyelv az alsó ajkat végigsimítja, e mozgás is az esetek többségében koordináltan történik az ajak oralis irányú hajlásával. így e fiziológiás körülmények között ritkán végzett és ezért mellőzhető funkció közben nem, vagy csak kismértékben kerül a nyelv hegye a gerincélvonalon kívülre. A nyelv és a szájfenék együttes fiziológiás határok közötti aktiválására — mint mozgáspróbát — a beszédet tartom legalkalmasabbnak. Beszédpróba során olyan szavak mondatása célszerű, amelyek a mellső és hátsó paralingualis területeket intenzíven mozgásba hozzák: pl. lehetetlen. Ha a kész funkciós lenyomat már beszéd közben zavaróan elmozdul, akkor további munkára még nem alkalmas. A beszédpróbát a funkciós lenyomat értékelésekor, bírálatakor döntő jelentőségűnek tartom. A funkciós lenyomat ,,rágóstabilitását” csak a kanálnyelekre gyakorolt, s a fiziológiás terheléshez hasonló irányú erőhatásokkal tudjuk megközelítően ellenőrizni. Ez az ellenőrzés alkalmas arra, hogy a rágóerőkhöz viszonyítva csekély erőhatásokra jelentkező stabilizációs zavar okát megkeressük és a lehetőségekhez mérten korrigáljuk. Az elkészült funkciós lenyomat „rágóstabilitásának” vizsgálatához feltétlenül három kanálnyél szükséges. Az ellenőrzéskor külön kell terhelni a jobb és bal oldali molaris nyelet, valamint a frontális nyelet. A molaris nyeleket vertikális irányú nyomó- és húzó-, valamint belülről és felülről kifelé-lefelé irányuló erőhatásokkal terheljük. A frontnyelet vertikális irányú húzó és nyomó, valamint felülről, belülről kifelé és lefelé; (metszőfog billentés) és alulról, kívülről befelé és felfelé ható erőkkel terheljük.