Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-02-01 / 2. szám
LYMPHOCYTA TRANSFORMATIO 35 70% közötti értékben transformálta a sejteket, a vírus szaporításához felhasznált szöveti antigének 0,5 és 2% közötti, a negatív kontrollok 1% alatti értékeket adtak. Vírusantigennel transformált lymphoblastok képét mutatja a 2. ábra. 2. ábra. Vírusantigennel transformált lymphoblastok Megbeszélés Vizsgálataink szerint az aphthás betegek lymphocytái nagyobb mértékben transformálhatók blastokká HVH- és 1-es típusú adenovírus-antigenekkel, mint nem aphthás egyének hasonló sejtjei. A lymphocyta transformatiós teszt 6% fölötti pozitivitása általában az alkalmazott antigen aetiológiai szerepe mellett szól. Azonban bakterium-antigenekkel végzett bőrpróbák eredményei szerint aphthás betegek többféle — a szájban is otthonos — baktériumantigénnél szemben ugyancsak sensibilizáltak lehetnek [8]. Ennek magyarázatát talán abban találhatjuk meg, hogy az aphthás fekélyeken keresztül bakterium-antigenek kerülhetnek a szervezetbe, melyek sensibilisatiót tarthatnak fenn. A sensibilizáló baktériumok és vírusok előfordulhatnak aphthás és nem aphthás egyén szájában egyaránt. Ezért — mai ismereteink szerint — a recidiváló aphthás szájgyulladás keletkezésében az allergiát — vagy Lehner szerint az autoallergiát — tartjuk oki tényezőnek, és nem egyetlen pathogen kórokozó jelenlétét. Az aphthás fekély kialakulásának üteme, morphologiája is allergiás, éspedig késői típusú allergiás reakcióra jellegzetes. A beteg száj-epithelje alatt lymphocyta infiltratio keletkezik, mely fölött elhal a hám [11], kis erosio támad, mely 5—6 nap alatt fekéllyé nő, majd további 5—6 nap alatt spontán gyógyul. Ez a folyamat a kórokozóról nem ad felvilágosítást; baktérium-, ill. vírusantigen hatására egyaránt létrejöhet. In vivo is blastos transformatio indítja meg ezt a reakciót: az allergennel találkozott sensibilizált lymphocvták, ill. lymphotoxinjaik, migratiót gátló faktoruk révén. Ez a reakció tulajdonképpen az allergen közömbösítésére hivatott. Ezért az allergiás állapot elnyomása, megszüntetése csak akkor indokolt, ha az allergént magát is távol tarthatjuk. Annak ellenére, hogy az aphthás fekély szövettani képéből és a betegek fokozott sensibilizáltságából a kórokozóra nem következtethetünk, mégis úgy gondoljuk, hogy a HVH-nak és az 1-es típusú adenovírusnak, mint latens vírusoknak, a recidiváló aphthák keletkezésében kóroki szerepük lehet. Mint említettük, az 1-es típusú adenovirus tonsillák, felsőlégutak nyálkahártyájában kimutatható anélkül, hogy észrevehető betegséget okozna. Ilyenkor maga a hám válik antigentartalmúvá, és sérüléskor a kötőszövetbe jutva okozhat — a sensibilizált szervezetben —- allergiás gyulladást. A traumának a recidiváló aphthák keletkezésében nagy szerepe van [9]. Sérülésből aphtha keletkezhet recidiváló
