Fogorvosi szemle, 1972 (65. évfolyam, 1-12. szám)
1972-10-01 / 10. szám
310 ŰJ JÁNOS DR. elernyedést, felüdülést, eredményez. Ha a szorongást vagy a phobiát kiváltó fogászati kezeléssel egyidőben a beteg zenét hallgat — főképp olyan zenét, melyet élvezni tud —, ez a hanghatás a félelemérzésre csökkentő hatással van. Ez azzal magyarázható, hogy két ellentétes impulzus — így pl. a szorongásérzést kiváltó fogkezelés és a relaxatiót jelentő zene — egyidejűén, teljes mértékben nem érvényesülhet. Ellentétesen hatva gyengítik, esetleg kioltják egymás hatását. Ez abban nyilvánul, hogy a beteg — aki a fogászati kezelést feszültséggel és félelemérzéssel várja, a fehér hang vagy zene hallgatása közben enyhülést érez és a szorongása relaxatióval, a megnyugvás érzésével cserélődik fel, ez pedig a fájdalomérzés csökkenését is eredményezi. Ilyenkor tehát a hangimpulzus, valószínűleg a beteg figyelmének elterelése révén, a fájdalomérzés psychés komponensére hat. Vizsgálataim során nyitott kérdés maradt, hogy a hangeffektus kedvező hatása csupán a beteg psychéjének befolyásolása révén létrejött eredménye-e, avagy a hangimpulzus valóban csökkenti is az érző végkézsülékek közvetítette fájdalmat, így a dentin-fúrás alatt jelentkező érzékenységet, vagy a fog bemelegedés okozta fájdalmát? A hatás ilyen szétválasztása komponensekre a fogkezelés közben nem volt lehetséges. Megkíséreltem ezért a kérdés tisztázását úgy, hogy a beteg metszőfogain elektromos vitalitásvizsgálóval megkerestem egyénenként az ingerküszöb értékét, vagyis azt az ingerimpulzust, amelyet a beteg már éppen érzékelt. Ezután, fülhallgató közvetítésével az audio-analgesiás készüléket bekapcsoltam, és a zene vagy a fehér hang hallgatása közben megismételtem a vitali tás vizsgálóval az előbb megállapított szinten az elektromos ingerlést. Ha az elektromos ingerlés időpontját előre közöltem, a betegek várták azt, és bár hallgatták, nem figyelték a zenét. Ilyenkor az ingerküszöb értéke többnyire nem változott. Ha azonban a betegek a hangeffektusra vagy zenére valóban figyeltek, és nem tudták előre, hogy az elektromos ingerlés mikor következik, egyeseknél az ingerküszöb egyénenként változó mértékben magasabbnak mutatkozott, másoknál nem változott, ismét másoknál ingadozást mutatott. Ilyenkor hol az eredeti szinten, hol magasabb szinten jelezte a beteg az impulzus érzékelését. A vizsgálatokat ez utóbbi megfigyelés, ill. meggondolás szerint végeztem. 2. táblázat Az elektromos-ingerküszöb értékeinek vizsgálata Vizsgált betegek száma 14 férfi 31 nő Ossz. 45 Életkor 25—32 22—35 22—35 Az ingerküszöb-érték alakulása az audio-analgesia használata közben nem változott-4— — 7 13 20 ingadozott t 1 2 8 10 emelkedett t 5 10 15 Ezzel a kísérlettel a felvetett kérdésre kielégítő választ nem kaptam. Az adatok reális értékelése csak nagyobb böteganyag vizsgálati adatainak statisztikai feldolgozása alapján volna lehetséges. Mégis a vizsgálatok alapján az a véleményem alakult ki, hogy a figyelem lekötése jelentős befolyásoló tényező.
